Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - LÁZÁR VIKTÓRIA: Egy tudós misztikája

3. A Pokol Swedenborg nem úgy száll alá a Pokolba, mint Dante, nyoma sincs benne megrendültségnek, szánalomnak vagy iszonynak, ő a felvilágosult tudós, aki, mint Swift Gulliverje, ide-oda utazgat, és mindent a kívülállók hűvös nyugalmával szemlél, udvariasan kérdez, de annyira hiányzik belőle a részvét, hogy még ki is oktatja a Pokolban szenvedőket.

15 A pokol leírásakor Swedenborg gyakran használja a megfelelés (correspondentia) neoplatonista fogalmát: pokolban minden a menny ellentéte, míg a mennyben minden keletre néz, addig a pokolban minden nyugatra. Minden gondolatnak és személynek is megvan a megfelelője (ellentéte). A platóni filozófia köszön vissza a pokolbéli lakhelyek leírásakor: sötét barlangokban laknak az itt szenvedők, háttal a barlang bejáratának. A pokol lakóit nem isteni ítélet veti ide, hanem saját hajlamaik. Halála után mindenkivel elbeszélgetnek az angyalok, és próbálják a menny felé vonzani, de nincs mindenkiben vágy a menny felé, ezért saját belső indulatait követve, minden ember maga dönti el, hogy hova kerül. Tévedés kizárva, mert ha valaki rossz helyre téved, rögtön elviselhetetlenül kellemetlen érzés keríti a hatalmába. Ez a „kényelmetlen" érzés (nem szenvedés, mert ez a fogalom teljességgel hiányzik Swedenborg teológiájából) tulajdonképpen a lelkiismeretnek, az emberi erkölcs mérőműszerének jelzése, amelynek nincsenek nagy kilengései Swedenborg rendszerében. 4. A szabad akarat A menny és a pokol között tökéletes egyensúly van: amennyi jó árad ki a mennyből, ugyanannyi gonosz áramlik ki a pokolból.

16 Az egyensúlynak az is feltétele, hogy mind a mennyet, mind a poklot az Úr kormányozza. A két ellentétes erő között „szellemi egyensúly" áll fenn (equilibrium), amely tulajdonképpen az ember szabadsága (liberum).

17 Ugyanis e két egymás ellen ható erő között áll az ember: „Amíg az ember ebben a világban él, félúton van a menny és a pokol között; ez a szellemi egyensúly vagy szabad akarat."

18 Amikor Swedenborg egymás ellen ható erőkről, a köztük egyensúlyban lévő emberről beszél, tulajdonképpen Newton III. törvényével magyarázza emberi létünk legégetőbb etikai problémáját: képességünket és lehetőségünket a jó és a rossz közti választásra. Newton III. törvénye (az akció-reakció törvénye) kimondja: „Az erők a természetben mindig kettesével fordulnak elő úgy, hogy mindig két egyenlő nagyságú, egy egyenesbe eső, ellentétes erő lép fel. Ha a két egyenlően nagy erő egyetlen merev testen működik, akkor egyensúly jön létre."

19 Swedenborg szerint az ember legalapvetőbb tulajdonsága a szabad akarat. Amikor a menny antropomorf jellegéről ír, akkor is arra hivatkozik, hogy az ember legbelsejében (a menny analógiája szerint a legnemesebb részében) lakik az akarat (voluntarium), s kívül helyezkedik el az értelem (intellectuale); az akarat a láng, s az általa létrehozott világosság az értelem.

20 Ezért tartja az emberi akaratot Swedenborg felsőbb rendűnek az értelemnél. Gondoljunk csak vissza a menny felépítésére: mindenütt magasabb rendűek azok az an-