Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
TÓTH KÁROLY: „A tradicionális kegyesség védelmet nyújt"
Krisna" mozgalom egyik európai központja Magyarországon van. Látványos felvonulásaikkal, könyvterjesztéseikkel és szociális jellegű akcióikkal a médiában némelykor feltűnő helyet kapnak. Viszont vannak az országban olyan térségek, ahol egyáltalán nem tudnak róluk. A „Szcientológia Egyház" próbálkozásai tulajdonképpen nyomon követhetetlenek, mivel ezek a szigorú titoktartás, az angol nyelv tanítása, az iskolaszervezés és különféle gazdasági vállalkozások formájában tapasztalhatók. A „Hit Gyülekezete" és a „Jehova Tanúi" mellett a harmadik - jóval kisebb jelentőségű - „agresszív szektának" nevezhető közösség a „Krisztus Szeretete Egyház", amely elszórtan, „csodás gyógyító" ígéreteivel próbál híveket szerezni. Összefoglalóan azonban megállapítható, hogy tartósan még egyetlen szekta (új vallás?) sem tudott megerősödni. A protestáns lelkipásztorok véleménye az, hogy „a tradicionális kegyesség védelmet nyújt" és „a nagy felekezetekhez képest elenyésző a szekták és az új vallási mozgalmak követőinek száma, némely helyen nemcsak jelentéktelenül kevés, hanem nem is létező" - olvassuk több beszámolóban. Elmondható, hogy a kisegyházak egy része (baptisták, metodisták) részt vesznek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának munkájában. Másik részük - számos kis csoport - nincs benne ugyan az Ökumenikus Tanácsban, de tagja a Magyar Bibliatársulatnak és ebben a keretben együttműködik a reformátusokkal és az evangélikusokkal: itt az adventisták, az Élő Isten Gyülekezete, az Unitárius Egyház, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, valamint a Keresztyén Testvérgyülekezetek említendőek név szerint. A római katolikusok részéről egyértelműen megállapítható a lassú ökumenikus nyitás. Egyre szélesebb körben vesznek részt az ökumenikus rendezvényeken, főleg az „Egyetemes Imahét" alkalmain, noha nem tagjai a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának. A felmérés során több válaszoló azt jelzi, hogy „római katolikus ökumenizmus plébánosfüggő". Mindenképpen szükséges azonban hangsúlyozni, hogy óvatos ökumenikus nyitásról kell beszélni, amit a protestánsok (akik több mint fél évszázada hivatalosan részt vesznek a világméretű ökumenikus mozgalomban) még mindig bizonyos bizalmatlansággal vagy fenntartással szemlélnek. A fentiekben jelzett protestáns tájékozódást kiegészítendő mély merítésű vizsgálatot végzett az Ökumenikus Tanulmányi Központ római katolikus munkatársa a római katolikus plébániák és plébánosok körében. Ezeknek az ország minden területéről érkezett felméréseknek legfontosabb eredményei a protestánsok tapasztalataival nagymértékben megegyeznek: A római katolikus egyházközségekben általában az egész ország területén lassú és pozitív ökumenikus elmozdulás érzékelhető. Ennek ellenére a felmérés során adott nyilatkozatok arra mutatnak, hogy a római katolikus egyházközösségek óvatosabbak és tartózkodóbbak, mint a klasszikus protestáns (evangélikus, református) gyülekezeti tagok és lelkészek. Az évenként megtartott ökumenikus imaheti alkalmak, bár a helyi plébánosoktól és a protestáns lelkészektől függően változóak, mégis egyre szélesebb körben érnek el hívő római katolikus egyháztagokat és plébánosokat. Ugyanakkor megállapítható, hogy az ökumenikus érdeklődésű ún. kisegyházakkal (baptista, metodista, adventista) szemben a többségi római katolikus egyház közösségeinek nagyobbak a
