Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

TÓTH KÁROLY: „A tradicionális kegyesség védelmet nyújt"

A felekezetközi kapcsolatokról: két fölmérés tanulságai Országos jellegű friss felmérés készült az elmúlt év szeptembere folyamán a magyarországi vallási helyzetről, ami ugyan nem tudományos igényű és nem teljesen pontos, de mégis mutatja a tendenciákat. Ez az elemzés protestáns lelkipásztorok (evangélikus és református) tapasztalatait dolgozza fel és tükrözi véleményüket. A felmérés során elkerülhetetlenül foglalkozni kellett a Magyarországon „kisegyházaknak" nevezett (baptista, metodista, adventista, pünkösdista) felekezetekkel, illetve különböző néven jelentkező válfajaikkal. Kitekintéssel kellett lenni a többségi, római katolikus egyházzal való kapcsolatok alakulására is. Különösen nehéz kérdés az új vallási mozgalmakkal való kapcsolat. Megjegyzendő, hogy egyes, igen agresszív közösségeik már a „puha diktatúra" időszakában - az 1980-as évek közepétől - viszonylagos vallásszabadságot, illetve hivatalos bejegyzést kaptak. Szinte lehetetlenné teszi a megközelítőleg pontos áttekintést az 1990. évi IV. törvénynek az az intézkedése, hogy a megyei bíróságoknál történt bejegyzéseket nem szükséges központilag összesíteni. Ezért is - más-más elnevezéssel - némelykor ugyanarról a felekezetről vagy vallási közösségről lehet szó. Azt sem ellenőrzi senki, hogy a szabályok szerint bejegyzett vallási közösség valóban gyakorolja-e most is vallását és hogyan. Sőt, a megszűnését sem tartják nyilván, éppúgy, mint a be nem jegyzett közösségek működését sem ellenőrzi senki, mert az említett törvény megtiltja az „egyházak ellenőrzésére" állami szerv létrehozását. A fentiekben jelzett kereteket figyelembe véve megállapítható, hogy különösen két olyan vallási közösség működik, amelyek körül heves viták és feszültségek alakultak ki. Az egyik egy sajátosan magyar jelenség, amely a „Hit Gyülekezete" nevet viseli. Ennek a vonzóereje főleg a fiatal, érvényesülni akaró, középértelmiségi rétegekre jelentős. Sajátosan vegyül benne a protestáns jellegű „bibliai hagyomány", a látványos amerikanizmus és a nyugat-európai pluralista társadalom reklámfogása. Vezetőlelkésze egy kilépett, volt római katolikus teológiai hallgató. Főleg Budapesten, valamint a nagyobb vidéki városokban vonz tömegeket. De diktatórikus vezetése szakadáshoz vezetett, és a gátlástalan módszerek ellen tiltakozva, egyik csoportjuk kivált. Itt csak annyi jegyezhető meg, hogy a nagy történelmi egyházak iránt magatartásuk nemcsak elutasító, hanem élesen támadó, sőt gyűlölködő. Talán éppen ezért a médiumok némelyike kiemelkedő figyelemmel kíséri tevékenységüket. így például: az ATV csatorna, amely vasárnaponként sugározza látványosságokban nem szűkölködő kultuszukat. A másik, az egész országot behálózó rendkívül agresszív vallási közösség, a már régóta (eleinte illegálisan) működő, de a rendszerváltás előtt bejegyzett „Jehova Tanúi". Ennek a közösségnek erőszakos misszionáriusai mindenütt rendszeresen megjelennek. A társadalom többsége által elutasított módszereik ismertek. Hasonlóképpen aktív missziói tevékenységet fejtenek ki a mormonok (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza). Az ő esetükben az angol nyelv tanulása és többféle iskolaszervezés bizonyul hatásos eszköznek. A moonista hívek megjelenését, különböző közösségeik létrehozásának kísérleteit gyülekezeteink igen szórványosan tapasztalják. A „keleti vallások" közül működnek apró buddhista és iszlám csoportok is. Számuk azonban elenyészően csekély. Mégis megjegyzendő, hogy a „Hare