Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
Figyelő - SULLAY GERGELY: Egy nagy ember portréjához (Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikája)
Vigh arra a kérdésre keresi elsősorban a választ, voltak-e külpolitikai alternatívái a Horthy-korszaknak, ennek kapcsán foglalkozik Bajcsy-Zsilinszkyvel. Külpolitikai nézeteinek bemutatását a Horthy-rendszer uralomra kerülésétől a politikus 1944. évi kivégzéséig ismerteti. Bajcsy-Zsilinszky - aki egyébként evangélikus vallású volt és a békéscsabai evangélikus gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait - politikailag nagy utat járt be, a szegedi gondolattól fokozatosan eltávolodva, a fajvédőkkel szakítva végül a szélsőjobboldali eszmék visszaszorításáért is síkraszállt. Külpolitikai koncepciójának középpontjában a trianoni békeszerződés teremtette helyzet orvoslása áll. Bajcsy-Zsilinszky az integrális revízió, azaz a történelmi Magyarország visszaállítása mellett foglalt állást, de tisztában volt azzal, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az érintett nemzeteket is érdekeltté teszik ebben. A siker kulcsa az itt élő népek összefogása, mert csak ez biztosítja a pángermán és a szovjet részről propagált pánszláv törekvésekkel szembeni küzdelem sikerességét. Ebben a Duna-völgyi összefogásban (amelynek létrehozását korábban már Kossuth is felvetette) Magyarországnak szánta a vezető szerepet, a Szent István-i eszmén nyugvó alapokon. Ez távlati célként szerepelt nála, eleinte kompromisszumos megoldásként kisebb és etnikai alapokon nyugvó határmódosítást is javasolt, a stratégiai jelentőségű lengyel-magyar közös határt azonban elengedhetetlennek tartotta. Tisztában volt azzal is, hogy tartós revízió csak a nyugati hatalmak beleegyezésével lehetséges, és óva intette a magyar külpolitikát, ne kösse magát teljesen Németországhoz, mert annak bukása Magyarország vesztét is fogja okozni, aminthogy ezek a váteszi szavak sajnos valóra is váltak. Ehelyett csehszlovákosztrák-magyar közeledést javasolt, majd felvetette egy Varsó-Budapest-BelgrádRóma vertikális tengely létrehozását is, a háború kitörése után pedig magyar-délszláv konföderációt szorgalmazott. Franciaország, majd Anglia felé is erőteljesebb nyitást javasolt, és úgy vélte, a térségbeli német befolyás növekedésének leginkább Olaszország vethet gátat. Próbált hatni a magyar külpolitika irányítóira, hogy addig térjenek le a német útról, amíg nem lesz túl késő: ellenezte a Háromhatalmi Egyezményhez való csatlakozást, a Szovjetunió elleni magyar hadbalépést és követelte a magyar csapatok visszavonását. 4 évvel a háború vége előtt Bárdossyhoz írott egyik memorandumában közölte, Magyarország el fogja veszíteni a háborút. Bajcsy-Zsilinszky képes volt nemzeti önvizsgálatra is, ezt bizonyítja, hogy azonnal éles beszédben követelte a délvidéki „hideg napok" felelőseinek megbüntetését. Lankadatlanul próbálta meggyőzni Horthyékat, szánják rá végre magukat a háborúból való kilépésre, így tett 1943 nyarán, az olasz kiugrás kapcsán is. Bajcsy-Zsilinszky a külpolitikát összekapcsolja egy belpolitikai fordulat szükségességével és rámutat arra, nem lehet minden problémát Trianonra fogva a szőnyeg alá söpörni. A Horthy-rendszert szerinte súlyos felelősség terheli a szociális reformok, a földosztás elmaradásáért. Elmarasztalja a keresztény középosztályt is, mert megítélése szerint szociálisan érzéketlen, ezért ezen a téren is azonnali változtatást sürget. Bajcsy-Zsilinszky elképzelései jószándékúak voltak: lehetőség szerint az eredeti terület visszaállításával, baráti kezet nyújtva, tartós megbékélést szeretett volna a szomszédos országokkal angol, francia, olasz és német támogatással megerősítve. Ennek azonban semmilyen reális alapja nem volt. A kisantant tagjai még egy minimált 'iC
