Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
TÓTH KÁROLY: „A tradicionális kegyesség védelmet nyújt"
kárpótlást" akart megvalósítani. Hamar kiderült azonban, hogy ez csak részben lehetséges. Az eltelt több mint egy évtized alatt felszínre kerültek a hányatott magyar történelmi múltnak olyan mozzanatai, amelyek máig hatnak és élnek a társadalmi tudat mélyén, jóllehet az összefüggések nem válhattak ismertekké. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a különböző vallásügyi törvények a történelmi Magyarország más-más területeire vonatkozóan születtek. Az 1990. évi IV. törvény gyakorlati alkalmazása során máig egymásnak feszül két elem: az egyház-állam viszony hosszú évszázados, sőt évezredes hagyománya, valamint az európai fejlődés gyümölcse, a „teljes lelkiismereti és vallásszabadság". Ez persze minden európai országban így van, de különösen érzékeny üggyé lett a „létezett szocializmus" országaiban. A két tényező közötti egyensúly keresése az ökumenizmus legnagyobb kihívása. A hazánkban többségi római katolikus egyház számára a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) gyökeres változásai új helyzetet teremtettek. Ezeket a változásokat tudatosítani és az egy-keresztény egyház felekezetei közötti megbékélést munkálni, a „megbékélő különbözőségeket" látni, vagy „különbségek megbékélését" elősegíteni valamennyi egyház missziói feladata napjainkban. Összegzésül tehát azt mondjuk, hogy a „történelmi egyház" megjelölés azokat a keresztény egyházakat illeti meg, amelyeknek kiemelkedő személyiségei és intézményei szerepet játszottak a magyar államiság és a nemzet sorsdöntő eseményeiben. Nem privilégiumról, hanem nagyobb kihívásról és súlyosabb felelősségről van szó. A „nem történelmi" egyházaknak - és felekezeteknek - nem kevesebb a joga, mint a történelmieké. Múltjuk ugyan kisebb, de a társadalmi életben való megjelenésüknek nincs akadálya. Viszont hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy történelmiekké legyenek. Az előttük álló időben azonban kiépíthetik közéleti intézményeiket és fölzárkózhatnak a mostani történelmi egyházakhoz. Ha mégis van félreértés, elsősorban abból folyik, hogy történelmi felekezetek alatt gyakran csupán az iskolafenntartó történelmi felekezeteket értik. Azonban az unitárius egyház és az ortodoxia - kis létszáma miatt - egyelőre nem tart fenn iskolát. Mégsem lenne helyes, ha kétségbe vonnánk történelmi voltukat. Igaz, hogy a „történelmi egyház" megjelölés nem jogi kategória, de a fentiekben nagyon vázlatosan adott történeti áttekintésből is kiderül, hogy áttételesen jogi kihatásokkal is együtt járt a nemzet életében vállalt feladatok betöltése. Európai normák és magyar hagyományok Alapjában véve nálunk is két pilléren nyugszik az egyház (egyházak, felekezetek) és az állam kapcsolatrendszere. Egyrészt az európai normákon, amelyeket leghitelesebben az Európa Tanács e tárgyban hozott határozatai és ajánlásai tükröznek. (Az Európai Unió és az Európai Parlament eddigi határozatainak ismertetésére itt nincs mód.) Ennek az összeurópai testületnek legutóbbi ajánlásai (9399 sz., 2002. márc. 27.) foglalkoznak a „közép-kelet-európai helyzettel". Ez a dokumentum az elmúlt 15 évben az Európa Tanács által közzétett különböző állásfoglalásokra épül. Célja az, hogy „hozzájáruljon a harmonikus viszony kiépítéséhez a vallási intézmények és az államok között". Mind1.1
