Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - MATUS LÁSZLÓ: Egyházunk 1848-49-ben (Kertész Botond: Evangélium és szabadság)

szolgálják a függelékben kiadott diáknévsorok és dokumentumok, melyek szinte mind úttörő közlések. A tagolt tartalomjegyzék és a személynévmutató lehetővé teszi a kötetben való gyors eligazodást. Kevésbé olvasóbarát lépésként róható fel viszont a belső margóval való takarékoskodás. Summa, a munka informatív, friss szemléletű, forrásközeli, arányosan megszerkesztett monográfia, mely teológusok és bölcsészek, szakbarbárok és polihisztorok ismereteit egyaránt gazdagíthatja. Csepregi Zoltán Egyházunk 1848-49-ben Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Societas et Ecdesia 5. (Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület, Budapest, 2002.) A 2000. évi tudományos diákkonferencia 19. sz.-i egyháztörténelem alszekciójában az egyik résztvevő 1848-49 néprajzi hagyományait feldolgozó versenyműve értékelése során vita alakult ki a hallgatóság, a zsűri tagjai és a résztvevők körében. Az ellentét alapja az a kérdés volt, hogy vajon melyik felekezet vallhatja magát joggal a 48-as vívmányok autentikus örökösének. Az egyik résztvevő azt fejtegette, hogy a szabadságharc alatt nem létezett evangélikus, református, katolikus stb. felekezeti kérdés; hanem a kortársak hazafiak, a forradalom hívei és konzervatívok voltak, akik között nyilván minden felekezet képviseltette magát. Ami pedig az egyházszervezeteket illeti, valójában már létezésük jogosságát is megkérdőjelezte a reformeszmék radikális, haladó irányzata. „Kell-e egyáltalán felekezettörténettel foglalkozni ebben a korban?" fejezte be mondandóját. A kérdések felvetése nem új keletű és nyilván nem is adható rájuk kizárólagos válasz. Az idézett, reményeim szerint általánosnak nem tekinthető nézet szerint a 48-as egyházi kérdések csak marginális problémák lehetnek az utókor számára. A marginalitás azonban csak látszólagos. Látszólagos, mert valójában nagyon keveset tudunk a dologról. Az evangélikus történetírás napjainkban sajnos híján van a szintetizáló irodalomnak, a rendszeres forráspublikációknak és az egyháztörténetet feldolgozó szakmai műhelyeknek. 48 esetében is jellemző ez a hiátus, eltekintve persze a hitvalló helytállást és a felekezeteken túlnyúló hazafiságot igazolni szándékozó egyháztörténeti portrék 48-as epizódjaitól. Az evangélikus történetírás kétségtelen alulreprezentáltsága felveti a kérdést - egyáltalán tud-e valamit, valami újat és fontosat mondani a történeti irodalomnak? Kertész Botond a legjobb választ adta a fenti dilemmára, s egyúttal gyengítette a felidézett konferencián képviselt szemléletet is. írt egy könyvet 1848-49 evangélikus történetéről, egy összegzőnek szánt művet, felvállalva azt, hogy amire vállalkozott, az szinte lehetetlen feladat. Rendszerező-összegző munkát történeti irodalomból, tanulmányokból, forrásközlő kiadványokból ír a történész, s persze saját kutatásaira támaszkodva. Ami a 48-as evangélikus történeti irodalmat illeti, elég az olvasónak fellapoznia a könyv 177-179. oldalát, ahol az irodalomjegyzék átfutása után konstatálhatja, hogy olyan lényegében nincs. Akkor mi van? Hát források, feltáratlan, publikálatlan