Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról
kai, mint a kereszténység védőbástyája, a termékeny Pannónia (előképe a bibliai Édenkert és Kánaán) vagy a Magyarország panasza (ószövetségi előzménye a jeremiási siralom) , 42 Ennek a bibliás történelemértelmezésnek a hatása a magyar nemzeti tudatban és közgondolkodásban a 16. századi jeremiádoktól és verses bibliai históriáktól (legnevezetesebb Farkas András históriája Az zsidó és magyar nemzetről 1538-ból) a 16-17. század igen gazdag prédikációs és imádság-irodalmán, majd Berzsenyi Dániel ódáin 43 , Kölcsey Ferenc Himnuszán 44 és Ady Endre magyarságélményén át egészen a máig nyúlik. A prédikátori nemzetszemlélet másik lényeges eleme a biblikus gyökerű szociális érzékenység, mely a kegyelem azonos mértékén alapul, az Isten előtti egyenlőség jegyében. 45 Ennek szellemében ítéli el a 16. században Melius Juhász Péter, majd a következő században Komáromi Csipkés György, Martonfalvi György és Diószegi Kis István prédikátor a könyörtelen jobbágynyúzást, vagy a reformáció századában Szkhárosi Horvát András feddő énekeiben az egyházi és világi urak bűneit (Az fösvénységről, 1545; Az fejedelemségről, 1545). A kor hazai protestáns prédikátorai gyakran olyan eleven erővel mutatják be a társadalom visszásságait, hogy munkásságuk egyenesen a 20. századi szociografikus népi irodalom szellemiségét előlegezi (Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Németh László, Veres Péter), melynek szintén erőteljesek a protestáns gyökerei. Végül a magyar protestantizmus túllépte kereteit európai vonatkozásban is. Fentebb már utaltunk a külföldi egyetemjárás, a peregrináció jelentőségére, így itt most csupán e kérdés egyetlen vonatkozását érintjük. A reformációt megelőző időben a magyar kultúra és műveltség erősen egy Krakkó-Bécs-Róma szellemi tengely mentén szerveződött. Róma volt ugyanis a nyugati kereszténység központja, s a hagyományosan jó középkori lengyel-magyar kapcsolatok révén Róma és Bécs mellett elsősorban Krakkó egyeteme képezte a magyar szellemi elitet. Itt jelentek meg a 16. század legelején az első magyar nyelvű nyomtatványok is. A reformáció elterjedésével egy új, kelet-nyugati tengely mentén kezdett újraszerveződni a magyar szellemi élet, melynek Magyarország nem egyszerűen egyik köztes állomása, hanem keleti végpontja lett. Wittenberg, Heidelberg, Marburg, Genf, Leyden, Utrecht, Oxford egyetemeiről a legfrissebb eszmék és ismeretek áramlottak évszázadokon át a protestáns peregrináció csatornáin hazánkba. Mára alapvetően megváltozott a helyzet. A magyar protestantizmus kulturális, nemzeti és európai beágyazottságából következő műveltségelemek a 19-20. század folyamán felszívódtak az egyetemes magyar műveltségbe. A protestáns felekezetek által korábban felvállalt szerepek képviseletére önálló intézmények jöttek létre. Ma már a nemzeti kultúra ügye, az iskoláztatás, a történelem értelmezése vagy a nyugati egyetemjárás gyakorlata nem felekezeti kiváltság. Nagy kérdés e helyzetben, hogy a magyar protestantizmus a maga szűkösebb keretein belül mit tud átmenteni ebből az örökségéből. Bár a diktatúra kényszerű szilenciuma után az elmúlt években egyértelműen látszik az intézményi keretek bővülése is, a szekularizáció diktálta korlátokat a magyar protestantizmusnak is tudomásul kell vennie. A közeli jövőben nem lehet cél a „régi dicsőség" visszaálmodása, hanem inkább arra kell törekednie a protestáns felekezeteknek, hogy a rendelkezésükre álló kereteket igényesen töltsék ki. A magyar protestantizmust múltja nem mennyiségi vágyálmokra, hanem minőségi helytállásra kötelezi.
