Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról

ratételeket. A múltban a külső történelmi kényszerek is erősítették a hazai protestantizmus „confessio-kényszerét", miért ne hozhatnánk ma önként áldozatot ugyanezért a szellemiségért. A protestantizmus önkorlátozó minőségigénye A reformáció nemcsak az ember célját határozta meg a világban, hanem az embernek a világhoz való viszonyát is, azaz a protestantizmus nemcsak célokat állított az ember elé, hanem utakat is rendelt azokhoz. A kereszténység történetének visszatérő jelensége az önkorlátozó, lemondó, aszketikus magatartás hirdetése. Mint minden magatartásformának, ennek is lehetnek túlkapásai, de a reformációnak sikerült megfogalmaznia az önkorlátozásnak a kereszt teológiájából következő egészséges evangéliumi elvét, amely gyakorlati formában leginkább a puritán kegyességben és életelvben öltött testet. Az önfegyelem világos teológiai értelmezését újabban Vályi Nagy Ervin: Hogyan ölt ma alakot a hit? (Időszerűtlen perspektívák a keresztyének világhoz való viszonyáról) című 1988as bázeli előadásában olvashatjuk

35

. Szerinte az „enkrateia" (fegyelem) „sem nem szerzetesi aszkézis, mely vallásos önérték akar lenni, sem nem puritán, evilági aszkézis, mely a kapitalizmus létrejöttét és fenntartását szolgálná, mint azt Max Weber gondolta, hanem ^szociális aszkezis«, mely éppen a világ sorsáért érzett keresztény felelősségvállalás érdekében tartózkodik a gátlástalan, távolságtartás nélküli együttműködéstől. Ez az aszkézis vállalja a periférián állást, mert így nyilvánvalóbban felfedezheti, hogy most valójában mi is következik sorra, hol van az a terület, ahol mint kereszténynek és nem mint a tömegpszichózis vagy a médiumok szuggesztioja tárgyának - cselekednie kell."

36 Vályi Nagy Ervin az evangéliumi aszkézist a szeretet és a szabadság fogalmaival kapcsolja össze; az előbbi forrása, az utóbbi pedig következménye a keresztény önkorlátozásnak. Amint írja, „Az aszkézis a hit kibontakozását, bevetését szolgálja a szeretet működése által. Senki sem lesz szabad és képes erre a szolgálatra, aki meg akarja tartani az életét, és nem kész Krisztusért elveszíteni azt."

37 Vályi Nagy Ervin élesen megkülönbözteti az evangéliumi önkorlátozást a forradalmárok gyűlöletből vagy rezignációból fakadó időleges önmegtartóztatásától az evilági jobb jövő érdekében. Látható tehát, hogy az evangéliumi alapú aszkézis eredetét tekintve nem morális kategória, következményeinek azonban erkölcsi hozadékai is vannak, hiszen ez a magatartás sajátos életminőséget eredményezhet. A protestáns minőségelv tehát nem öncél, hanem következmény, a hitből fakadó önkorlátozás következménye. Önkorlátozás és életminőség összekapcsolódásának szép gyakorlati példáit láthatjuk például a puritán gondolkodóknál. „... akik Minerva zászlaja alatt akarnak szolgálni, azoknak kiváltképpen a virrasztást, a fáradságot kell vállalniuk, kerülniök kell fényűzést, gyönyörűségeket és mindazt, ami elpuhítja a lelket. Inkább akarjanak derekuk alá rakott kemény kövön vagy fán, mintsem tollon, prémen aludni; szokjanak hozzá, hogy olyan ételekkel táplálkoznak, amelyek legkevésbé tetszenek az ínynek; forduljanak el azoktól, amik valaminő gyönyörűséget nyújtanak. Aki a nehéz viszontagságokat az erény szeretetével meggyőzte, az magának dicséretet és díszt szerez, de ki tétlenséget és henye fényűzést követ, gyalázatban és tehetetlenül éli le nyomorult életét."

38 -