Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról
gyűlöletté változik, ha ez nincs többé a szívükben. A munkának addig van értelme, míg alkotás, míg a teremtő vágy mozgatja, de nehéz teher lesz, ha merő kényszer és kenyérgond diktálta rabság. Ma üres aktivitás, az önmagunk elől való menekülés egyik formája." 30 Ezek a gondolatok rávilágítanak korunk számos komoly szociális és erkölcsi kérdésének gyökerére. Különösen egyházi iskoláink nevelési elveit és módszereit kellene sürgősen elvi és gyakorlati szinten átgondolni a tekintetben, hogy hogyan készíthetik föl diákjaikat a sikerek és a kudarcok, az örömök és a szenvedések, a gazdagság és a szegénység, és nem utolsósorban a mindennapi munka mélyebb, bibliai szellemű megértésére és megélésére, egy olyan korban, amikor a legtöbb tevékenység már nem valamiféle alkotó jellegű munka elvégzését jelenti, hanem beprogramozott technikai parancsok egyszerű és mechanikus végrehajtását. A teremtettségből fakadó teljességigény egyúttal felveti az embernek a teremtett világ iránti felelősségét is. 31 Nem szükséges külön hangsúlyoznunk, hogy a fogyasztói társadalom embere ezen a téren is mennyire más helyzetben van, mint a reformáció koráé, s ennek konzekvenciáit az evangélium fényében a mai magyar protestantizmusnak is következetesen végig kell gondolnia. A protestantizmus mint „confessio-kényszer" teleológiai és történeti értelemben A confessio egyaránt jelent hitvallást és bűnvallást. A magyar protestantizmus hit- és bűnvalláskényszere egyszerre táplálkozik az egyetemes kereszténység teleológiai és a hazai viszonyok történelmi kényszeréből. A görög telosz célt, kimenetelt jelent. A keresztény élet céllal bíró élet, értelmes, önmagán túlmutató élet. Az emberi élet úgy nyer emberfölötti értelmet, hogy Isten teremtő művét folytatja a világban: gesta Dei per hominem. A protestantizmus abban találja meg valaminek az értelmét, hogy megtalálja a célját. Megfigyelhető, hogy Istent, mint a beteljesülés tárgyát, a protestantizmus egyetlen történelmi létformája sem tudja nélkülözni. A liberális protestantizmusban gyökerező Németh László-i szemlélet éppen úgy ismételten visszakanyarodik az Isten-kérdéshez 32 , mint ahogy az életformájában, erkölcsében a protestáns hagyományoktól messze távolodott Ady Endre lelkéből is elemi erővel tör elő ugyanaz az Isten-vágy, amelyet az előző században Arany János még protestáns ethosszá tudott finomítani a maga költői eszközeivel. A Krisztus-hitből fakadó teleológiai kényszer a protestáns gondolkodásban életszerű és az életet szolgáló egyéni és közösségi magatartásformákat eredményez, mert az Elet Urát csak az élet teljes vállalásával lehet szolgálni. Ezért szünteti meg a reformáció a kolostori életet, s innen táplálkozik szigorú munkaetikája, a család és a nemzet iránti elkötelezettsége is. A vallomás- és bűnvalláskényszernek a 16-17. századi Magyarországon nemcsak teleológiai, hanem történelmi okai is voltak. A török folyamatos jelenléte, az ország szétszakítottsága, a katolikus egyház ellenreformációs törekvései folytonos confessióra, hit- és bűnvallásra kényszerítették a hazai protestantizmust. Minden bizonnyal ennek a kényszernek köszönhető, hogy a hazai protestáns gondolkodás és kegyesség ebben az időszakban, a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben, nem mozdult el a
