Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
KRÁMER GYÖRGY: A személyes Gonosz
KRÁMER GYÖRGY A személyes Gonosz Az aposztázis a Teremtő tagadása, és ennélfogva teremtettségünk tagadása. Az aposztázis tehát elhívás a halálra. Az aposztázis eredetére kérdezni, azt jelenti, hogy a halál eredetére kérdezünk. Hiszen a halál a teremtés ellenpontja. A halál titkát csak az ismeri, aki legyőzte a halált. Ezért a Gonoszról szóló tanítás csak az eszhatológiában juthat nyugvópontra. Werner Elért Minden velünk történő jóért szívesen adunk hálát személyesen Istennek, ezzel őt tartva minden jó okozójának. Távolról sem ilyen természetes egy személyes Gonosznak tulajdonítani mindent, ami a jónak ellenkezője. Ki áll a gonosz események, tettek, folyamatok, struktúrák mögött? Az ember egyéni gonoszsága, amely összeadódva néha mintha tényleg egy személyes Gonoszban kristályosodna ki? Egyrészt végtelenül távol vagyunk a patákon álló, szarvat viselő, emberekkel üzletet kötő Ördög középkori mitológiai világától. Ugyanakkor még a mai kor racionális embere is átéli és megtapasztalja, hogy bizonyos élethelyzetekben mintha nálunk nagyobb erők telepednének akaratunkra. Mintha ezek vennék át az irányítást, és minden logikus érv ellenére, minden bennünk élő erkölcsi tiltás ellenére romlásba vinnék az életünket. De vajon a gonoszságról, a gonosz erőkről csak absztrakt értelemben beszélhetünk, vagy szembe találjuk magunkat a személyes Gonosszal? Ha pedig valóban számolnunk kell a Gonosszal mint személyes valósággal, akkor hogyan helyezzük el mindezt Istenről és a világról alkotott képünkbe? A Gonosz személyessége éppen ott válik kérdésessé, amikor ennek a személynek individuális különállását értjük a személyesség alatt. A személyességéből következően milyen kapcsolatban van a Teremtővel és teremtményeivel? Lehet-e, állhat-e bármi ebben a világban teljesen függetlenül Istentől? Mi motiválta különböző korokban az embereket, hogy kialakítsák a Gonoszról szóló dogmatikai tanításokat? Miért érezzük szükségesnek a Gonoszról való gondolkodást ma is? Vagy ha mégsem, megtehetjük-e, hogy nem beszélünk, nem gondolkodunk róla? Régi korok mitológiai nyelvezetének eredménye a Gonoszról kialakított kép, vagy olyan valóság, amivel nekünk is komolyan számolnunk kell?