Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - BATÁRI FERENC - GERELYES IBOLYA: Egy erdélyi gyűjtő emléke

kásos egynézetű imafülke helyett két egymással tükörképszerűen szembeállított, egymáshoz a talpazatuknál kapcsolódó mihráb rajzát csomózták. Ily módon olyan imaszőnyeget kreáltak, ami mindkét oldaláról használható volt, de ennél jelentősebb, hogy olyan minta jött létre, amely a korszakban divatossá lett koncentrikus kompozíciónak felelt meg. A szembeállított ívezet központi medaliont képez, melynek közepére egy kisebb medalion került. Ezeknek a kisebb medalionoknak a kialakítása korábbi „Usak" imaszőnyegeken megegyezett a „Holbein" szőnyegek „göl"-jét kiegészítő négykaréjos díszítő motívumával. Idők folyamán kialakult egy olyan változat is, amelyen a középmedalion körvonala egyesült a két mihráb belső körvonalával, s az így kialakult tükörbe a közép hossztengelyre szimmetrikusan komponált arabeszk-inda dísz, a két csúcsba egy-egy jellegzetes, vázaformájú mecsetlámpa került. A csúcsívek feletti négy sarokmezőt a korábbi darabokon arabeszkrács, később egy-egy palmettákkal díszített rozettamedalion tölti ki. Az „erdélyi" szőnyegeken jellegzetes a bordűr díszítése is: a középsávban virágdíszes kartussal kitöltött, lapítottcsillag-medalionok sorakoznak, korábbi darabokon nyolcágú csillagokkal váltakozva. Az Iparművészeti Múzeum Sigerus-gyűjteményből származó, 17. század közepén készült „erdélyi" szőnyege a középmedalionos típus csoportját gazdagítja (21). Az archaikusabb négykaréjos motívummal kitöltött kis medalion helyére kettős rozettakoszorú került, melyet körbe szegfűszálak gazdagítanak. A koszorú két csúcsához csatlakozó palmettadísz az imafülkékben függő mecsetlámpára emlékeztet. Az ívek feletti mezőket a későbbi munkákra jellemző rozettamedalion tölti ki, a bordűrön a jellegzetes, lapítottcsillag-medalionok sorakoznak (9. kép). Az évszázadok folyamán, általában békés kereskedelmi úton hozzánk érkezett oszmán-török szőnyegek olyan szervesen beépültek elődeink mindennapi életébe, hogy azokat manapság már teljesen sajátunknak érezzük. Batári Ferenc Izniki fajanszok Iznik,. az ókori Nicea, hegyekkel övezett, csendes kis tóparti város Eszaknyugat-Anatóliában. Története több mint kétezer éves múltra nyúlik vissza. Virágzásához nagyban hozzájárult kedvező földrajzi helyzete, hiszen a kelet felé irányuló fontos kereskedelmi út mentén fekszik. 325-ben az első egyetemes zsinat színhelye volt. A 13. század első felében, 1204-1261 között a nikaiai császárság fővárosaként komoly szerepet töltött be, majd, mint a formálódó Oszmán birodalom egyik első központja, jelentőségét a 14. század első évtizedeiben is megőrizte. Napjainkig élő „világhírét" azonban minden bizonnyal a 16-17. században itt működő fazekaskemencéknek köszönheti. Számosan felvetették már a kérdést, hogy miért éppen Iznikre esett a választás, amikor a 15-16. század fordulója körül állandó helyet kerestek a szultáni udvar igényeit kielégítő kerámiaközpont számára. A választ maga a természetes környezet adja, hiszen a helyszínen rendelkezésre áll minden szóba jövő alapanyag: víz, a kemencék üzemeltetéséhez elengedhetetlen tüzelőfa, jó minőségű, finom, fehér homok, a színezőanyagok előállításához szükséges ásványok.

1 A válasz-