Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

lyes kapcsolat is volt köztünk. Többségük házam vendége volt vagy ők hívtak meg saját otthonukba. Egyesekkel hosszabb utazásokon voltam együtt, szolgáltam velük istentiszteleteken, segítettem nekik mondanivalójuk tolmácsolásában, gyakran megbeszélést folytattak velem, kikérték a véleményemet. Többüknek is része volt abban, hogy 1971-ben meghívtak az LVSZ genfi munkatársai közé. Most a könyvben mind a kilenc elnök képét láthattam. Igaz, nem metszet formájában, csupán fényképen. Azon is elgondolkoztam, hogy a kilenc személy hogyan befolyásolta gondolkodásomat, döntéseimet és egyházi szolgálatom végzését. Barátaim, ismerőseim már régen biztattak, hogy írjak valamit az LVSZ elnökeivel kialakult személyes kapcsolatomról. A szándék ugyan megvolt bennem, de a jubileumi kötet - amely sokat és tartalmasán beszél az egyes elnökökről - bizonytalanná tett. Attól tartottam, hogy saját visszaemlékezésem nem tud majd újat mondani. Aztán mégis nekibátorodtam, abban bízva, hogy a személyes szál mindig hordoz valami többletet. Természetesen tudtam, hogy csak egy rövid írás számíthat közeli megjelenésre. Ezért a személyes találkozások közül csupán egyet-kettőt emeltem ki, amelyeket fontosnak, tanulságosnak tartok. I. Anders Nygren egyetemi tanárt, az LVSZ első elnökét, 1946-47 fordulóján Lundban ismertem meg, amikor azóta elhunyt ösztöndíjas társammal, Leskó Bélával megérkeztem ebbe a városba. Másik barátom, Vájta Vilmos már 1941 óta Svédországban tanult, doktorálni készült. így ő jelentett be minket Nygrennél, aki mindjárt meghívott bennünket otthonába. E látogatás alkalmával beszámoltunk neki Magyarország akkori helyzetéről, átadtuk neki Ordass Lajos püspök üdvözletét, aki a húszas években az ő diákja volt, és szóltunk a mi svédországi tanulmányi terveink felől. Ezután ő kezdett beszélni. Arról szólt, hogy a nyáron Lund városában fontos nemzetközi evangélikus gyűlés lesz, amelyen a világ legtöbb evangélikus egyháza képviselteti magát. Igen fontos eseményről lévén szó, bennünket is megkért, hogy segítsünk a helyi rendezőbizottságnak az előkészítő munkában. Ezt jó lelkiismerettel vállaltuk, mert azt reméltük, hogy majd a magyar egyház küldötteivel is találkozunk. Másrészt úgy gondoltuk, hogy előkészítő munkánkat az otthoniak is hasznosnak tartják. Mivel a gyűlés a szünidőre esett, tanulmányaink sem akadályozhattak bennünket. A fölkérést nagyon komolyan vettük. Az uppsalai tavaszi félév után visszatértem Lundba: Leskó Béla és Vájta Vilmos itt tanult. Jelentkeztünk a helyi rendezőbizottság vezetőinél, akik mindjárt bemutattak bennünket Dr. Sylvester C. Michelfeldernek, az Evangélikus (Lutheránus) Világkonvent akkori főtitkárának, valamint más egyházi vezetőknek. Leskó Bélával először a helyi rendezőbizottság irodájában dolgoztam, majd megbíztak bennünket azzal, hogy az egyes evangélikus egyházaktól érkezett anyag felhasználásával rendezzünk egy bemutató kiállítást. Ezt meg is tettük. Munka közben nem sokat hallottunk arról, hogy kit javasolnak a megalakítandó új