Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

szervezet, az LVSZ elnöki tisztségére. Örömteli meglepetéssel tudtuk meg, hogy ellenjelölt nélkül - Anders Nygren lett az elnök. Később is többször találkoztam Nygren professzorral mind Svédországban, mind külföldön. Mielőtt kinevezték a lundi egyházkerület püspökévé, 1948 őszén egy féléven át még a hallgatója lehettem. Azonban észak- és dél-amerikai szolgálatom során ritkán adódott alkalmam, hogy találkozzam vele. Az LVSZ magyar szempontból annyira emlékezetes III. Világgyűlésén, Minneapolisban azért beszélgethettünk. S akárhol voltam, szorgalmasan olvastam írásait. 1964-ben, ekkor már családommal együtt, a Világszövetség ösztöndíjával egy újabb tanulmányi évet tölthettem Lundban, hogy befejezzem licenciátusi értekezésem megírását. Ebben az időszakban gyakran találkoztunk a nyugdíjas püspökkel és hitvesével. Visszaemlékezem, ahogy egy alkalommal feleségemmel és - akkor még csak egyetlen - kislányunkkal együtt étkezésre hívott meg otthonába. Mivel a lakásunkban nem volt telefon, személyesen hozta el a meghívót. Utoljára 10 évvel később kerestem fel Anders Nygrent otthonában. Nem sokkal előbb veszítette el a feleségét, ő maga is csípőtöréssel feküdt. 84 éves volt. Nyomorúságában is régi ismerőseként köszöntött, magyar barátai után érdeklődött, közös emlékeinket idézte. Különösen arra emlékezem, hogy az a belső öröm és békesség, amely minden időben visszatükröződött orcájáról, most - a szenvedés idején - sem hagyta el az LVSZ első elnökét. Anders Nygrennek megvolt a tudása és a lehetősége arra, hogy Isten kinyilatkoztatásának nagy titkával - hogy ti. az Isten szeretet

3 - foglalkozzon. Jólesett látnom, ahogy megpróbáltatásában az Evangéliumból maga is vigasztalást nyert. II. Hanns Lilje hannoveri püspököt, az LVSZ második elnökét a lundi alakuló közgyűlésen ismertem meg 1947-ben. Azt mondták róla, hogy a jövő embereinek egyike. A megbeszéléseken sokkal tartózkodóbb volt, mint az 1933 utáni német egyházi harc két másik jelen lévő vezetője, Messner és Wurm püspökök. Úgy látszott, nem kívánja igazolni a jövendölést. Egy évvel később újra találkoztam vele Amszterdamban, az Egyházak Világtanácsa alakuló gyűlésén. Itt már sokkal inkább magára vonta a figyelmet. 1954-ben az amerikai Evanstonban voltunk együtt, ahol a Világtanács a második nagygyűlését tartotta. Lilje püspök ekkor már két éve az LVSZ elnöke volt. E minőségében látogatta meg 1957-ben akkori szolgálati helyemet, a venezuelai Caracast, hogy felszentelje az ország első evangélikus templomát, és letegye a másodiknak az alapkövét. Venezuelában nem úgy mutatkozott be Lilje püspök, mint egy mindent megfigyelő, de - alapjában - tartózkodó látogató, hanem mint egy lelkes érdeklődő, akit egyformán izgat az óriásteknősök páncélja, a Biblia spanyol fordításai meg a latin-amerikai német telepek története. Útja során ellátogatott egy Valencia nevű tartományi székhelyre. Ekkor én fuvaroztam egy kölcsöngépkocsin. Az út négy órát vett igénybe, este pedig hosszú program várt ránk. Déltájban érkeztünk meg a városba, majd a közös ebéd elfogyasztása után szállodájába vittem a püspököt. Útitársaival és a helyi lelkésszel