Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CZENTHE MIKLÓS: Evangélikusok a számok tükrében

A csökkenés okai Ellenreformáció - Trianon - Nemzetiségek kitelepítése és lakosságcsere A reformáció elterjedésével Magyarországon a 16. század második felére a protestáns egyházak többségbe kerültek, becslések szerint a lakosság 70-80%-át tehették ki. A nyugati és északi részen az evangélikusok, míg a keleti és a hódoltsági részen a reformátusok kerültek túlsúlyba. A 17-18. századi ellenreformáció következtében a protestánsok országos szinten kisebbségbe kerültek. A Habsburg-állam által hol nyílt erőszakkal, hol burkoltabban folytatott rekatolizáció elsősorban a nyugati és északi területen élő evangélikusokat sújtotta, míg a keleti országrészen (Tiszántúl, Erdély), ill. a török hódoltságban élő reformátusokat ez kevésbé érintette. Az eredmény az lett, hogy az evangélikus egyház jelentősen meggyöngülve, a református viszont aránylag kisebb veszteséggel vészelte át a türelmi rendeletig (1781) tartó nyílt és burkolt katolikus elnyomást. A 18. század végén az evangélikusok száma mintegy 700 ezer volt (Erdély nélkül).

35 Az állami népszámlálások adataira támaszkodva 1790-1920 között nyomon követhető a római katolikus, a református és evangélikus felekezet arányának alakulása (1790, 1840, 1910: a Magyar Királyság Horvátországgal együtt. 1920: a Trianonban megcsonkított ország. Lélekszám ezer főben, százalékos arány):

36 1790 1840 1910 1920 Változás 1790-1920 (%) R. kat 4 853 48,8% 6 130 47,6% 10 888 52,1% 5 097 63,9% + 15,1% Ref. 1 400 14,1% 1 846 14,3% 2 621 12,6% 1 670 21,0% + 6,9% Ev. 855 8,6% 1 006 7,8% 1 340 6,4% 497 6,2% -2,4% Hozzá kell tenni a fenti adatokhoz, hogy ez a magyarországi összes evangélikusra vonatkozik, de az erdélyi szászoknak önálló egyházuk volt (1910-ben 222 ezer erdélyi evangélikus közül 216 ezer ide tartozott), így nem tartoztak a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz. A számbeli kisebbségbe került protestáns egyházak visszaszorulása a 19-20. században is folytatódott, de ezen belül a sziget- és szórványhelyzetben élő evangélikusok számának csökkenése a reformátusokénál jelentősebb volt:

37 az evangélikusok aránya az 1790-es 8,6%-ról 1910-re 6,4%-ra csökkent (2,2%), míg ugyanebben az időben a reformátusok 1,5%-kal csökkentek. Ha a túlnyomóan katolikus Horvátországot (ahol kisszámú protestáns élt: 1910-ben 34 ezer evangélikus, 18 ezer református) nem számítjuk, a római katolikus arány 1857-1910 közt44,7%-ról 49,3%-ra nőtt, míg az evangélikusok és reformátusok együtt 23,4%-ról 21,4%-ra csökkentek. Ezen belül az evangélikusok aránya 8,29%-ról 7,15%-ra - nagyobb mértékben - apadt (-1,14%); a reformátusok is gyöngültek, de kevésbé: 15,05-ról 14,25%-ra (-0,8%). A protestánsok, de azon belül az evangélikusok folyamatos térvesztését jellemzi, hogy Magyarországot Horvátországgal együtt számolva 1840 és 1910 között - a görögkeletieket leszámítva - az evangélikusok növekedése a leglassabb: 132%, míg a reformátusok száma 140%-kal, a római katolikusoké 173%-kal nőtt.

38