Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - CZENTHE MIKLÓS: Evangélikusok a számok tükrében
gáltatják. 26 Magyarországon a 18. század vége óta végeznek teljes körű népszámlálást, kezdetben főleg adózási és katonai célból. A 19. században egyre részletesebb felméréseket hajtottak végre, 1857-től kezdve kb. 10 évenként. 27 Az állami népszámlálások eredményét statisztikai évkönyvekben dolgozták föl, jelentették meg. Az egyház legfontosabb számadatairól - mintegy másfél évszázadon át - nyomtatásban megjelenő névtárakból (sematizmusok) tájékozódhatunk, melyek a mindenkori egyházigazgatás szerkezetét követve közöltek adatokat. A névtárak az egyházi élet legfontosabb adatait közölték, így pl. a gyülekezetek (anya-, leányegyházak) lélekszámát, tanulók számát stb. Névtárakat az egyházkerületekről, ill. országos szinten készítettek; komoly és igényes minőségben a 19. század elejétől. A Dunántúlon 1803-ban Hrabovszky György állította össze az akkor működő lelkészek életrajzi leírásait. Országos (korabeli kifejezéssel egyetemes) névtárat először 1820-ban Csaplovics János neves felvidéki tudós állított össze, 1838-ban pedig Ján Kollár (Kollár János), a neves szlovák költő és tudós. Ezek latin nyelvűek voltak, és megjelölték a gyülekezetek nyelvét: német (germanus), magyar (hungarus), szlovák (slavus), vend (vandalicus, slavovendicus). 1848-ban Székács József pesti lelkész, későbbi püspök készített országos névtárat: az ilyen kiadványok ettől kezdve magyarul jelentek meg. A kiegyezés után már rendszeresen, 1880, 1885, 1891-ben, 1903-ban és 1912-1913-ban állítottak össze egyetemes névtárat, melyek közül főleg az utóbbi kettő tűnik ki adatgazdagságával. Ezt követően 1940-ben a. Harangszó jelentetett meg országos névtárat. 1945 után már csak egyszer, 1950-ben Sólyom Jenő egyháztörténész állított össze lelkészi névtárat, gyülekezeti létszámadatokat közölve. 28 Ezt követően már csak 1973-ban jelent meg országos névtár, de ez már nem közölt statisztikai adatokat. 29 A püspöki egyházlátogatásokról (canonica visitatio) készült jegyzőkönyvek, melyek a 18. század végétől a 20. század közepéig készültek, a gyülekezetek életének bőséges adattárát jelentik és sok számadatot is tartalmaznak. 30 Az egyházigazgatás korszerűsödésével, a 19-20. század fordulójától egyre részletesebb nyilvántartások, adatfelvételek készültek. Ilyen volt az 1914 előtti országos felmérés, melyre az 1848: 20. tc. végrehajtása érdekében volt szükség. 31 AII. világháború okozta károk felmérésére ugyancsak részletes adatfelvételek készültek. 1950 után a kerületek gyülekezeti nyilvántartó kartonokon tüntették fel a lélekszámot anya- és leánygyülekezetek szerint. 32 Az egyházigazgatás részére készülő lelkészi jelentések népmozgalmi adatokat is közöltek. A gyülekezetek lélekszámának mérésére kétféle adat létezett: • egy teljesebb - népegyházi vagy nyilvántartott - létszámot közölnek, melybe minden ismert evangélikus beletartozik, • és egy szűkebbet, mely a választói névjegyzékben szereplő, egyházfenntartói járulékot fizető tagok létszámát tünteti föl. A nyilvántartott névjegyzékben szereplők száma a választói jegyzékben szereplőkének majdnem a kétszerese lehet: pl. 1992-ben országosan 275 ezer - 142 ezer volt az arány. 33 Sólyom Jenő, déli egyházkerületi felügyelő jelentéseihez feldolgozta a népmozgalmi statisztikát. A jelentésekből összeállított - az 1990-2000 közti időszakról készült - kötet feldolgozza a keresztelési, konfirmációi és temetési adatokat. 34
