Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CZENTHE MIKLÓS: Evangélikusok a számok tükrében

A 200l-es népszámlálás eredményeire eddig különféle „hangszerelésű" reagálások érkeztek: a nagymértékű fogyáson szomorkodók mellett voltak inkább optimista, ill. realista megközelítések is.

20 Egyesek a népszámlálási eredmények pozitív oldalát húzzák alá, „viszonylag kedvező értéknek" nevezve az eredményt, „örvendetes, hogy nem valósultak meg a borúlátók előrejelzései, amelyek kisebb evangélikusságot prognosztizáltak". Van olyan vélemény, mely szerint „százezer új evangélikusról beszél a statisztika", ill. hogy a társadalom nem nyilatkozó 25%-ában is lehet „százezer potenciális evangélikus". Ennek némiképp ellentmond, hogy a felekezetet nem választóknak csak egy része volt a válaszolni nem kívánó: 1 034 767 fő (10,1%), vagyis a potenciális evangélikusokra eső arány (3-4%) csak 30-40 ezer főre tehető. Általában az elemzők megegyeznek abban, hogy a népszámlálás eredményei feladatot, kihívást jelentenek az egyház számára: „Nagy kérdés számomra, hogy megjelenik-e majd egyházunk távlatokat felölelő tervezésében a KSH által szolgáltatott adatok tanulsága." Az egyház létszámáról történő közös gondolkodás hozzásegíthet az önismeret és az önazonosság-tudat elmélyítéséhez. A következőkben ehhez a közös gondolkodáshoz szeretnénk hozzájárulni, mikor azt keressük, hogy mi van a számok mögött. Az egyházi statisztika forrásai és irodalma Az egyházi (felekezeti) statisztika az általános népszámlálási területeknél bonyolultabb, mivel a „vallásosságot" nehezebb mérni, mint az autók vagy lakások számát. A hallgatag és szikár számadatok elemzésekor figyelembe kell venni, hogy az eredményeket jelentősen befolyásolhatja a feltett kérdés. Az egyházak társadalmi súlyának megfelelően a statisztikai tudományos irodalom sok teret szentelt a felekezeti adatok elemzésének.

21 A protestánsok által századokon át elszenvedett hátrányos helyzet, a számbeli kisebbségbe szorulás miatt kiemelkedően fontos volt a mindenkori népmozgalmi-demográfiai adatok figyelemmel kísérése. Ennek megfelelően evangélikus részről is több alapos, tudományos igényű elemzés született az egyház statisztikai helyzetéről. Említésre méltó Bartha Béla eperjesi jogtanár 1890-es, Zimányi Dániel főgimnáziumi tanár 1913-as tanulmánya.

22 A két világháború között - az evangélikus egyház Trianon utáni válságos helyzete miatt is - két fontos és értékes munka született: Karner Károly soproni teológiatanár tanulmánya 1931-ben, továbbá Kéken András doktori értekezése 1937-ből.

23 A II. világháború után az egyházi statisztika művelése - hasonlóan pl. az egyházjoghoz - háttérbe szorult. Az utóbbi évtizedekben a szociológusok, közülük is elsősorban Tomka Miklós katolikus vallásszociológus foglalkozott az egyházak létszámának alakulásával, az egyházhoz tartozás és a vallásosság mérésének módszertani kérdéseivel.

24 A Balogh Margit-Gergely Jenő szerkesztette, 1996-ban megjelent magyar egyháztörténeti adattár jelentős statisztikai adatmennyiséget közöl az 1790-1992 közti időszakról.

25 Andorka Rudolf zsinati elnök és Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő az 1990es években evangélikus szempontból foglalkoztak az egyház statisztikai adataival. Az egyházi statisztika forrásait az állami és egyházi felmérések, nyilvántartások szol-