Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - KÁLDI GYULA: Pusztulás és megőrzés (Daragó László, Daróczi Miklós, HalmosBalázs etc.: Veszendő templomaink I. Erdélyi református templomok)

Pusztulás és megőrzés Veszendő templomaink I. Erdélyi református templomok (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002.) A Nemzeti Tankönyvkiadó egyik legújabb kötetének tárgya fájóan időszerű. Istvánfi Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének tanszékvezető professzora és munkatársai kötetbe rendezték az 1997 és 2000 között Erdélyben végzett építészeti felméréseik eredményét. A munka célja olyan református templomok felmérése volt, melyek állapotuk és/vagy jövőbeni sorsuk miatt a pusztulás szélére jutottak. Talán utolsó megörökítésük olyan kötelező nemzeti és kulturális feladat volt, ami nem tűrt semmiféle halasztást. A kötet munkatársai között az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék öt tanársegéde (Weöreös András, Sebestény Ferenc, Rabb Péter, Daragó László, Halmos Balázs) mellett Maksay Ádámot, a kolozsvári Transilvania Trust és Daróczi Miklóst, az Erdélyi Református Egyházkerület mérnökeit is ott találjuk. A könyv Erdély hét megyéjéből, az Erdélyi Református Egyházkerület területéről összesen 49 templom felmérését tartalmazza. (Az emlékek földrajzi elhelyezését, azonosítását segíti az első és hátsó borítók beloldalain közölt kiváló térkép.) A pusztuló templomok listáját több szakember és egyházi személyiség észrevételeinek beépítésével Daróczi Miklós, az egyházkerület mérnöke állította össze. (O volt az is, aki a felmérő diákok fogadásának, ellátásának körültekintő munkáját végezte.) A könyv Ami ellenáll az időnek címmel írt előszavát kiváló költőnk, Csoóri Sándor jegyzi. Lírai megfogalmazással és friss gondolatokkal fogja marokra a rögzített adatokban és tényekben fólhorgadó sorskérdéseket. E könyv olyan „súlyos röpirat", ami „beleavatkozik életünkbe" - szögezi le egyértelműen. Végezetül határozott kiállásra buzdít, mert a kötet, amelyet kezünkben tartunk, „életerőt mozgósító kiáltvány, amely azt üzeni nekünk: a nagy tettek a leveretés után is nagy tettek maradnak s azt, hogy bármi, ami ellen tud állni az időnek, az mindig időszerű". Istvánfi Gyula bevezető tanulmányában e sorskérdéseket, okokat és következményeket már részletesen elemzi. írásának felépítését és mondanivalóját beszédes és sokatmondó alcímek jellemzik. Kitér a templomok veszett helyzetének, állapotának történelmi és társadalmi okaira, indokolja felmérésük szükségszerűségét, rövid történeti és művészeti értékelemzést ad, kitér a templomok sajátos épületszerkezeteire és az elkövetett állagvédelmi hibákra, ismerteti a gyülekezetek elfogyásának drámai folyamatát, végül pedig a templomok lehetséges megtartásának problémáit taglalja. Az utóbbi, valóban sorsdöntő kérdéskör elemzése során praktikus kategóriákat állít fel mind az épületek helyzetének sommás jellemzésére, mind pedig azok lehetséges megőrzésének módozataira. A helyzetre vonatkozó minősítést további három szempont alapján osztályozza (az állapotra vonatkozó minősítések, a használatra vonatkozó minősítések, veszélyeztetettségre vonatkozó minősítés), míg a megőrzéshez szükséges beavatkozás karaktere és mértéke szerint négy kategóriát állít fel (meghagyás romnak, meghagyás egyszerű karbantartással, meghagyás állagvédelmi beavatkozással, végül műemléki helyreállítás, szakrestaurálás). Ez az önként meghatározott rendszer érvé-