Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - KÁLDI GYULA: Pusztulás és megőrzés (Daragó László, Daróczi Miklós, HalmosBalázs etc.: Veszendő templomaink I. Erdélyi református templomok)

nyesül azután az egyes épületek szöveges leírásánál, mely leírások teljes részletezettségű adatsorát a szerző ismertetésének átvételével illusztráljuk. Sorszám: a helység és a megye magyarul, románul. Története: építési ideje, legrégibb okleveles névváltozatok, okleveles adatok a templom történetéről, átépítések. Leírása: a falusi környezet, a templom elhelyezkedése, környezete, alaprajzi elrendezése, jellemző szerkezetei, berendezései, műtörténeti értékei, szövegek, feliratok. Allaga: fal, tető, nyílászárók stb. a felmérés idején. Gyülekezet: létszáma a 2000. évben. Minősítés: az állapot (jó, kielégítő, rossz, romos), a használat (rendszeres, csökkentett, alkalomszerű, nem használt), a veszélyeztetettség foka az előző két jellemző alapján (nem vagy mérsékelten veszélyeztetett, veszélyeztetett, fokozottan veszélyeztetett). Javaslat: a) a szükséges beavatkozásra, b) a használat lehetőségeire. Irodalom: korántsem a teljesség igényével. A templomokról készült felmérési lapok az épületek részletezettségi, rajztechnikai, a leírások szempontrendszere, valamint a mellékelt igen színvonalas fotódokumentáció alapján egységes, egyben meggyőző képet mutatnak. Minden emlék rajzi dokumentációja annak alaprajzát, minimálisan egy metszetét és jellemző homlokzatait tartalmazza, 1:200 léptékben. A fotódokumentációt pedig ismételten a szerző szavaival élve jellemezhetjük; „a mellékelt fénykép-összeállítás a templom színvilágát, térarányait igyekszik bemutatni". Tegyük hozzá, kiválóan. A kötet műfajilag - mint láthatjuk - sokrétű. Mert nem a mély és kristálytiszta tudományosság, műfaji sterilitás volt a célja, hanem a minél sokoldalúbb helyzetfeltárás, melynek természetesen a megfelelő történeti és társadalmi kontextus ad mérhetetlen súlyt. A kötet tehát tankönyv, a szó legnemesebb értelmében. Olyan, amely mindannyiunk polcán, tudatában és tudatalattijában helyet követel magának. A teljességhez tartozik az is, hogy Istvánfi Gyula a pénzalapok megteremtéséről is ejt néhány szót. Ennek egyik döntő forrását a morális belátás és megújulás nyomán megnyíló sokrétű adományozásban látja, s úgy véli, hogy ahhoz talán ez a könyv is hozzásegít. Hogy néhány templom éppen e gyűjteménynek köszönhetően maradhat meg a jövőnek? Lehet. S még az is lehet, hogy éppen az abban nem szereplő építészeti emlékek továbbélését segíti, s nemcsak határainkon kívül. Ezzel kapcsolatban minden további találgatás oktalanság lenne. Az azonban bizonyos, hogy a kötet megjelenésével a remény növekedett. Káldi Gyula