Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - KRÁNITZ MIHÁLY: Hitet kereső értelem (Dér Katalin: Szépséges értelem. Canterbury Szent Anzelm)

Mózes bar Képha, de itt nem annyira az egyetlen igazságot akarja kiszűrni a sok téves közül, inkább a Talmudhoz hasonló szerkezetben, s szinte talmudi pluralizmussal ismerteti a különféle felfogásokat. A kristályrács azonos mintákat ismétel az antropológia, a kozmológia, az ekkleziológia területén; ezért a Paradicsom szellemi értelme mindezeket megvilágíthatja, a szerző saját magyarázata „mindezekkel együtt és mindezek után" igaz. (185. o.) Különösen érdekes a két paradicsomi fa szellemi értelmezése: a jó és a rossz tudásának fája a monoteizmus és a politeizmus közti döntést jelenti, míg az élet fája „a Szentháromság megvallásának szemlélete és ismerete". (183-186. o.) Pesthy Mónika bevezetőjében igen különösnek mondja ezt az értelmezést, én azonban úgy látom, jól illeszkedik bar Képha általános szándékához, hogy az élet fájában - amely jelenti még többek közt Krisztus kereszjét, testét és vérét, az új ember szabadságát - a jó és a rossz tudásának fájához kötődő feszültség és ellentmondás feloldassék. így újulhat meg a „megvénhedt teremtés". Andorka Eszter Hitet kereső értelem Dér Katalin: Szépséges értelem. Canterbury Szent Anzelm teológiája és filozófiája. (Szent István Társulat, Budapest, 2001.) A keresztény meggyőződés alapja, hogy minden korban megfelelően számot tudjon adni hitéről (lPt 3,15). A 2000 éves kereszténység történetében legtöbbször az igaz hittől eltérő felfogásokkal szemben fogalmazták meg a teológusok a helyes álláspontot. Az adott korban elhangzó válasz gyakran megmaradt és része lett a hitről szóló tudomány fejlődésének. Olyan eredeti gondolkodó viszont kevés volt, akinek alkotása minden időben az érdeklődés középpontjába került. Canterbury Szent Anzelm életművével messze kiemelkedő egyéniségnek bizonyult a későbbi idők során is. A magyar teológia és filozófia számára új terület nyílt meg Szent Anzelm legjelentősebb filozófiai és teológiai műveinek lefordításával és kiadásával (Osiris, Budapest, 2001). A középkor kimagasló teológusának írásait azonban megfelelő vezető nélkül merészség lenne olvasni. Erre vállalkozott Dér Katalin, amikor a lefordított művek mellé kalauzul közreadta Szent Anzelm munkásságát értelmező kötetét. Ez a könyv egyszerre bevezetés, elmélyedés és tovább gondolkodásra serkentő mű az anzelmi szellemi örökség horizontján. A lombardiai Aostában 1033-ban született Anzelm édesanyja halála után még fiatal korában elhagyja a szigorú és kemény apai házat. Húszévesen szellemi mestert keresve bejárja Észak-Franciaországot, és a normandiai Bee kolostorában (ma: Le-Bec-Hellouin) megtalálja a teológus Lanfrancust. Huszonhét évesen belép a bencés szerzetesközösségbe, ahol harmincöt évet tölt el. Amikor 1063-ban Lanfrancust kinevezik a caeni kolostor apátjává, Anzelm először perjel és a kolostori iskola vezetője, majd 1078-tól maga is apát lesz. 1070-ben Lanfrancust Canterbury érsekévé választják, s Anzelm 1093-ban ebben a minőségében is követi mesterét, jóllehet nem kevés belső küzdelmek után. Ezzel egy időben elkezdődik viszontagságos főpapi élete, az angol királyokkal az