Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Klasszikusokról - RAKOVSZKY ISTVÁN: Gondolatok Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájáról

lennek a Báthory Annával átélt szerelmi idilljében figyelhető meg, amikor nemcsak a „tündelevény" természet fénylik fel a legszebben („A fejedelem úgy érezte, hogy ma először kerül szembe, valóban a szemébe, egy ős ártatlan tündelevénynek... Ez nem harcol a maga igazáért, a jogáért: ezért mindenkinek meg kell harcolnia, hogy megkap­ja azt, ami őt megilleti..."), hanem itt válik nyilvánvalóvá az is, hogy Bethlen nagysá­ga, törekvése, vágyai a „báthoryzmusból" táplálkoznak, amely az ő személyisége mélyén is ott él. Bethlen ekkor a legerősebb, leghatalmasabb férfi, aki anyai ágon Attilát vallja ősének, ahogyan érkezésekor egy szolgának elmondja. Ezzel a gesztussal azonosítja magát a Báthoryakkal (hiszen Báthory Gábor volt az, aki hódító terveinek megálmodá­sakor Attilára gondolt), s szükségszerű, hogy a rossz hírű Báthory Anna, a meggyil­kolt fejedelmi előd húga mondja ki róla rajongva azt, amit a felesége, Károlyi Zsuzsanna csak gúnnyal vagy riadtan emleget: nagy fejedelem. S Bethlen legtitkosabb vágya, hogy Báthory Annától gyermeke szülessék... Bethlen vívódása a két asszony, az erényes és elszenvedhetetlen Károlyi Zsuzsanna és a feslett, de tündéri vonzású Báthory Anna között a legkevésbé sem pusztán az ér­zéki szabadságra vágyó házasember kisszerű problémája. A regény szerelmi motívum­köre is a hatalom kérdéséhez vezet. Móricz hasonlóan közelíti meg a politikum és sze­relem összefüggését, mint Arany a Buda halálában. Nem a közélet és személyes életkör kettősségét látjuk itt, nem a „nagy emberek magánéletének" izgalmas intimitásai el­lenpontozzák a nagyszabású, országos eseményeket, hanem a Báthoryak és Bethlen küzdelmének egy másik dimenziója nyílik meg. S noha a fiatal Báthory viharos szerel­mi életének bemutatása csábíthatna egy felszínesen érdekes „magyar Don Juan-törté­net" megalkotására, Móricz elkerüli ezt a veszélyt, és mindkét fejedelem szerelmi ví­vódásaiban olyan sorsalakító erőket mutat meg, amelyek a „férfimunkák" világában is érvényesülnek. Báthory tragédiája, hogy túlságosan sikeres férfi, s a fejedelmi élethelyzet előjogai tovább növelik szerelmi hódításainak lehetőségét. Bármelyik nő után nyújtja ki a ke­zét, azt megkapja - de ezzel kicsit úgy jár, mint Midasz király az istenektől nyert cso­dálatos képességével. Ahogyan a mitológiai hős kezében minden arannyá vált, s ezál­tal lassan ellehetetlenült az élete, úgy Báthory Gábor minden kapcsolatát erotizálja (akkor is, ha nem akarja), és így tragikusan magára marad. Azok a nők, akik erényesek és hidegek, mint a felesége, Palotsay Anna, vagy mint Bethlenné Károlyi Zsuzsanna, kihívást jelentenek a számára, de különös módon nem szerelmi kihívást. Ok - akárcsak Bethlen Gábor, de őnála következetesebben - a békesség szószólói a háborút és hódítást képviselő fejedelemmel szemben. A Don Juan-i kalandok valamiképpen összekapcso­lódnak a harciassággal és nagyra törő, világhódító álmokkal - s valóban: az indulatai által vezérelt fejedelemnek mintha ugyanaz lenne asszonyokat meghódítani, puszta tőrrel leteríteni egy vadkant vagy hadjáratot indítani Havasalföldre. Fölsejlik ebben az ellentétben egy kissé közhelyes modell: a harcos-buja férfiak és családépítő, békebarát asszonyok konfliktusának nem teljesen hamis, de meglehető­sen fölszínes képe. Csakhogy Móricz ennek a kettősségnek olyan mély rétegeit is megmutatja, és olyan invencióval kapcsolja össze a Báthory-Bethlen ellentéttel, hogy ezáltal képes a közhelyből eleven életmodellt formálni. Nagyon izgalmas, hogy egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom