Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról

való odafigyelés nem kevés szellemi áldozatot kívánó szándékát, az egymásra való odafigyelés készsége pedig a részismeretek összeadódásával a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmi alapját. E közös műhelymunka jegyében a hazai keresztény értelmiségnek a műveltség olyan nagy részterületeivel kellene sürgősen számot vetnie evangéliumi szellemben, mint a közös keresztény múlt és azon belül a reformáció örökségének teológiai és kulturális aspektusai; a nemzeti identitás és az európaiság kérdése; a tudományhoz, különösen annak legfrissebb, súlyos erkölcsi dilemmákat is magában hordozó felfedezéseihez való viszony; a posztmodern életérzés, a globalizáció, a fogyasztóiság, az információs és nyitott társadalom, az erkölcsi relativizmus kérdése stb. A puszta fölsorolásból is kitetszik, hogy ma már valóban mennyire csak az egymásra figyelő, alázatos műhelymunkának van esélye az egészre irányuló tartalmi kérdések megfogalmazására. A teológus és laikus református értelmiség közös nemzetközi összefogásának eredményeként jelent meg az idei esztendőben Svájcban Die Reformierten

58 címmel az a több száz oldalas kézikönyv, amely a református identitás kérdését nagyon sokféle szemszögből vizsgálja (a református teológia sarkalatos pontjai, a hitvallásokhoz való viszony, a református istentisztelet kérdése, az egyes nemzeti egyházak jövőképe, kiemelkedő református életutak Zwinglitől van Goghig, reformátusok a kultúra különböző területein: a költészetben, a zenében, az építészetben, a filozófiában, s végül a református élet néhány jellegzetes európai színtere). A világban élő magyar protestánsok életét reprezentatív módon bemutató hasonló szemléletű kiadvány nemcsak a magyar protestáns felekezeteket, hanem a laikus és teológus értelmiséget - mint szerzői munkaközösséget - is közelebb hozhatná egymáshoz. A laikus egyházi értelmiség mozdulását tekintve biztató jelek természetesen már ma is vannak körülöttünk, s erre itt csupán egyetlen példát hadd említsünk. A közelmúltban jelentette meg Végh László debreceni atomfizikus Fenntartható fejlődés

59 címmel egyetemi előadásainak szövegét, melyben a szerző az emberi együttélés ökológiai és erkölcsi kapcsolatának forrásvidékét tárja fel. Végh László közérthető stílusban ír e könyvében a mai embert foglalkoztató súlyos kérdésekről: az ember és a világegyetem kapcsolatáról, a közösségi viselkedési formákról, az ember adottságairól és értékeiről, a történelemről, a környezeti válságról és annak kezelhetőségéről stb. A szerző hitét gyakorló református, alapállása azonban nem attól protestáns, hogy lépten-nyomon a Bibliára hivatkozik - bár alkalmasint ezt sem szégyelli -, hanem attól, hogy egyetlen sora sem ellenkezik az evangélium szellemével. Tisztán látja, hogy a teremtési rendben mi a kiváltsága és mi a felelőssége az embernek. E könyv jól példázza, hogy legtágabb értelemben a protestáns műveltség határai addig terjednek, ameddig nem sértjük meg a teremtési rendet. De nemcsak egyéni vállalkozásokban látszik a kiútkeresés igénye, hanem újabban a világiakat és egyháziakat tömörítő felekezetközi vagy felekezetektől független protestáns műhelyek is egyre jelentősebb szerepet kapnak a magyar protestantizmus életében. Ilyen a budapesti Hermeneutikai Kutatóközpont és annak kiadványsorozata, a Hermeneutikai Füzetek, a kolozsvári Koinonia és a budapesti Harmat könyvkiadó, az újraindított Protestáns Szemle, a protestáns egyházak olykor még bizony csetlő-botló, de