Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról
mégsem lebecsülendő jelenléte az országos és helyi médiákban, a lelkészeket és világiakat tömörítő, az egyház megújulásán munkálkodó Thema Protestáns Tanulmányi Kör, a több mint egy évtizede újra megrendezésre kerülő szárszói konferenciák, a budapesti Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet vagy a protestáns diákokat évek óta ösztöndíjakkal támogató Protestáns Tanulmányi Alapítvány. E felsorolásból tulajdonképpen ki is rajzolódik azoknak a lehetséges fórumoknak az arcéle, amelyek a jövőben az együttgondolkodás és a közös cselekvés gyümölcsöző műhelyei lehetnek: ilyenek a könyvkiadás, a sajtó, a média, az egyesületi élet és az alapítványok. 60 Hiányzik a felsorolásból a magyar protestantizmus hagyományosan legfontosabb műveltségközvetítő intézménye, az iskola, s ezért végezetül röviden erről kívánunk még szólni. Egyházi iskoláink ma a protestáns örökséghez való viszonyukat tekintve rendkívül sokszínűek: a folyamatosan működő Debreceni Kollégiumtól a táblacserés iskolákon át az újraindított vagy teljesen újonnan alapítottakig terjed a sor. 61 Közös vonásuk, hogy erőiket többnyire még mindig az újrakezdés technikai, anyagi, személyi tehertételei kötik le, s mintáikat is inkább a múltban keresik, mintsem a jelen kihívásainak igyekeznének megfelelni. Egyházi iskoláink legsúlyosabb baja ma az, hogy elsősorban arra összpontosítják erőiket, hogyan lehetnének vonzóbbak, mint állami versenytársaik, nem pedig arra, hogyan lehetnének szakmai és lelki téren tartalmasabbak. Igazságtalanok lennénk ugyanakkor, ha nem ismernénk el, hogy az újraindult több tucat református és evangélikus iskola puszta léte - mint az állami oktatás történelmileg is hitelesített alternatívája - már önmagában is óriási eredmény. Mint ahogy az is biztató, hogy ma már mindkét protestáns felekezetnek önálló pedagógiai szakfolyóirata (Magyar Református Nevelés, Evangélikus Iskola) és tanáregyesülete (ORTE, Luther Szövetség tanári szekciója) is van. A protestáns iskolarendszert tekintve ugyanakkor nemcsak a tartalom, hanem a struktúra tekintetében is komoly hiányérzetünk lehet, hiszen szinte teljesen hiányzik belőle néhány olyan intézménytípus, amely valóban korszerűvé tehetné ezt a rendszert. Alig vesz részt például a protestáns iskolaügy a szakképzésben, s egyáltalán nem vagy csak csírájukban jöttek létre azok a felsőoktatási kollégiumok 62 , amelyek a jövőben a fentebb vázolt értelmiségi műhelymunka generátorai lehetnének, s korrigálhatnák némileg az egyházi felsőoktatás mai hiányosságaiból adódó deficitet. Ezekben a kollégiumokban történhetne kiegészítő képzés keretében a jövő magyar protestáns értelmiségének tudatos nevelése. 63 Történelmi tévedés lenne anyagi vagy bármilyen más megfontolásból lemondani erről a lehetőségről a mai helyzetben, amikor az ifjúság mintegy 40%-a kerül a felsőoktatásba, s a műveltségszerzésre fordított idő a korábbi évtizedek gyakorlatához képest átlagosan több évvel kitolódik. Az elmúlt években újraszervezett egyházi közoktatás kimeneti pontjait éppen ezek a protestáns műveltségi elemeket is közvetítő műhelyjellegű kollégiumok képezhetnék. Hogy mennyire nem a valós helyzetértékelés, hanem sokkal inkább történelmi beidegződések és nosztalgiák alakították az előző évek protestáns iskolaügyeit, azt éppen ezeknek az intézményeknek a csaknem teljes hiánya jelzi. Befejezésül újra hangsúlyozzuk, hogy a magyar protestáns műveltség megújulását önmagában semmilyen jól működő műhely, sajtó, média, iskola nem erőszakolhatja ki,
