Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - GUÓTH EMIL: Gömbös Gyula politikai pályaképe

sára (pl. földkérdés) megcsillanhatott a lehetőség. A koalíciós kormányzás konszenzusos, kompromisszumokra épülő, akadozó mechanizmusa Gömbös számára ismét igazolta az erős kormány szükségességét. Háttérként létre kellett hozni egy abszolút többséggel bíró egységes kormánypártot. Ezen a ponton találkozott Bethlen miniszterelnök és Gömbös elképzelése a kialakítandó kormányzati módszereket illetően. Az új szervezeti keretek megteremtésében a kormányfő jól kihasználta Gömbös befolyását, szervezőkészségét, és rábízta az új kormánypárt választási stratégiájának kialakítását, a választás gyakorlati lebonyolítását. Az 1922-es választásokon a 245 képviselői helyből a kormánypárt 144-et szerzett, és ezzel abszolút többség birtokába jutott. Az egység kialakítása persze hosszabb időt vett igénybe, de a kormány ereje, stabilitása jelentősen megnövekedett. Látszólag megteremtődtek a feltételek egy mélyreható, új program megvalósításához. Hamar kiderült azonban, hogy a stabilizációról alkotott felfogásbeli különbségek Bethlen és Gömbös között feloldhatatlanok. Gergely Jenő világossá teszi, hogy az eltérést nem egyszerűen a fajvédelem részeként megjelenő antiszemitizmus jelentette, hanem a külföldi kölcsönök ügye éppúgy, mint a jelentősebb földreform elmaradása. Bethlen István, részben a legitimista arisztokratákkal egyetértve, sikeresen akadályozta meg Gömbös kormányzati pozícióba kerülését, és amikor arról is meggyőződött, hogy Horthyt maga mögött tudhatja, megszabadult a grófok szemében „vörös posztónak" látszó „spiritus rector"-tól. Az 1923-ban ellenzékbe szorult Gömbös rutinos politikussá válásában a következő évek sokat számítottak. A hatalomból kiszorítva megtapasztalhatta, hogy Magyarországon az ellenzéki lét szinte perspektívátlan. Hiába teremtettek egy saját pártot, a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, az 1926-ig megtartott öt időszaki választásból csak egyszer sikerült egyetlen mandátumot elnyerniük. Az 1926-os választásokon pedig ellenzéki politikájuk teljes kudarcával kellett szembesülniük, hiszen mindössze két képviselőjük jutott az országgyűlésbe. Az átélt sikertelenség és az 1927-re megváltozó körülmények (a Katonai Ellenőrző Bizottság működésének megszűnte, az 1927. április 5-én született magyar-olasz örökbarátsági szerződés aláírása, a nyíltan vállalt békés revízió meghirdetése) előkészítették Gömbös visszatérését a hatalomba. Ennek a folyamatnak igen érzékletes leírását olvashatjuk Gergely Jenő könyvében. 1928 szeptemberében, miután Bethlennek ígéretet tett, hogy nem ár.ja magát napi politikába, kinevezték honvédelmi államtitkárnak. Sikeres egyéves tevékenységének köszönhetően 1929 októberében honvédelmi miniszter lett. Gömbös Gyula soha nem tett le a szegedi programról, de meg kellett tanulnia, hogy esélye csak „birtokon belülre" kerülve, kényszerű kompromisszumokat kötve lehet. Eletének nagy pillanata 1932 áprilisában következett el, amikor Horthy Miklós tudtára adta: Károlyi Gyula távozása után őt szeretné felkérni kormányfőnek. A kormányzó kérte programja összeállítását és bemutatását. Az egyeztetések során Gömbös tapasztalhatta, hogy eredeti célkitűzéseinek jelentős részét nem veheti be a készülő Nemzeti Munkatervbe, és kinevezése után sem lesz módja ezen jelentősen változtatni. A kényszerből vállalt önkorlátozó kompromisszumok jelentősen megkötötték kezét. Ezek közül csupán néhányat sorolunk fel: Horthy, a nagybirtokos arisztokrata elit érdekeit követve hallani sem akart radikális földreformról. A Munkaterv egyeztetésének folyamán a mi-