Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - GUÓTH EMIL: Gömbös Gyula politikai pályaképe

niszterelnök-jelölt határozottan kijelentette, hogy ezt „még csak megpendíteni sem lehet az államfő előtt. Azonnal vörös fejet kap, s a kommunista földosztó stigmáját süti rá mindenkinek a homlokára aki a földreform ügyét bármilyen formában még csak fel is hozza előtte. így tehát a földreform az én munkatervemben sem lehet ez idő szerint aktuális".

3 Érvelése szerint később, a hatalom tényleges birtokában lehet azt majd elővenni. A második fontos korlátozás a kormány összetételében rejlett, amelynek többségét Bethlen hívei alkották. A harmadik a törvényhozási befolyást biztosító kormánypártra épült. A név ugyan megváltozott, és Nemzeti Egység Pártja lett, a pártvezéri címet is Gömbös kapta, de az új vezetőséget és magát a pártot Bethlen követői uralták. Végül a zsidó származású nagytőkés elit egyértelmű elvárása volt a korábbi fajvédő álláspont „revideálása". Gergely szerint a kormányfői tiszt várományosa előtt világos volt, hogy az ilyenmódon előállt program messze áll a valamikori ellenzéki célkitűzésektől, és jelentős belső ellentmondásokat tartalmaz. „Tudom nagyon jól, hogy a most megpendített munkatervünkből hiányozni fog az az objektív politikai dinamizmus, amely szárnyakat adna neki a tömegek felé..."

4 - mondta. Mondta ezt akkor, amikor a gazdasági világválság lesújtó következményeivel sem Bethlen, sem Károlyi nem tudott igazán mit kezdeni. Miniszterelnöki kinevezését 1932. október l-jén vehette át. A kormányfői négy év történéseinek részletesebb bemutatására nincs mód. Az értékelés problémáját Gergely Jenő így látja: „Gömbös Gyula miniszterelnöki ténykedését, ekkori politikáját a politikai publicisztika és a szakirodalom nagy része is negatívan értékelte, értékeli. Ebben azonban szerintem több a politikai előítélet, mint a valós történeti tények elemzéséből levont tanulság. Ha megszabadítjuk a Gömbös-képet a későbbi történések visszavetített árnyaitól..., akkor másképpen néz ki".

5 Három visszavetített árnyról - a monográfia nyomán - még feltétlenül szólnunk kell: ezek elsősorban a miniszterelnöki évekre vetülnek, és megalapozták a nevezetes bűnbak szerepet. Az első a faj védelem (ennek velejárójaként az antiszemitizmus), a totális (esetleg fasiszta) diktatúrára való törekvés, és az országot a nácizmushoz láncoló, összeomláshoz vezető külpolitika. Az antiszemitizmus jelenléte a fajvédő retorikában valóban tagadhatatlan. De az is bizonyos, hogy ez egészen más jellegű, másféle összefüggésrendszerben jelent meg, mint a németországi náci ideológiában. Gömbös nem biológiai fajvédelmet követelt, és nem egy felsőbbrendű nép számára akart újabb lehetőségeket teremteni. Fontos hangsúlyozni, hogy a fajvédelem - bár ezt sokan igyekeztek összemosni - nem azonos az antiszemitizmussal. Hiszen első és fajsúlyosabb eleme a magyarság polgárosodásában meglévő hátrányoknak a felszámolása. A liberális korszak bűnének tekintették, hogy nem teremtett esélyegyenlőséget a keresztény magyar társadalom alsó rétegei számára. A hátrányok felszámolása érdekében jó agrárpolitikára, szociálpolitikára és oktatáspolitikára volt szükség. S elkerülhetetlen volt a meglévő elit pozícióinak viszszaszorítása, érdekeinek kisebb-nagyobb sérelme. A korlátozni kívánt elit egyik nagyhatalmú részét képezte az a - többségében zsidó származású - nagytőkés csoport, amelynek támogatása nélkül Magyarországon nem lehetett következetes kormánypolitikát folytatni. Bizonyos mértékben az így kialakult helyzetre alapozva jelent meg a faj védelem nézetrendszerében - negatív elemként - a zsidóellenesség, a zsidóság gaz-