Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - GUÓTH EMIL: Gömbös Gyula politikai pályaképe
Gergely Jenő Gömbös Gyuláról írt, 2001-ben megjelent könyve jelentős állomása ennek a folyamatnak. A szerző az előszóban elhárítja magától az igazságosztó bíró szerepét, nem kíván sem elítélni, sem rehabilitálni. Rámutat, hogy a korszak politikai elitjének merev kettéválasztása - szalonképesekre (Bethlen, Teleki, Kállay) és bűnösökre (Gömbös, Imrédy, Bárdossy, Szálasi) - tarthatatlan. Gömbös pályaképének tárgyilagos megrajzolása még ma is nehéz feladat, hiszen a szakirodalomban mindmáig erőteljesen jelen van az országot összeomlásba, katasztrófába vivő bűnös politikus képe. Gergely úgy véli, hogy az utókor - miközben felelősöket keresett - nem találhatta azt meg a hiteltelen, idiotizmustól sem mentes Szálasi Ferenc rövid országlásában. A rendszeralkotók között kellett felmutatnia azt a személyt, vagy személyeket, akiken keresztül magát az egész korszakot elítélhette. A murgai evangélikus tanító fia - mint az ellenforradalmi rendszer egyik megalkotója, többek szerint „spiritus rector"-a - így került Imrédyvel és Szálasival egy csoportba. Kónya Sándor 1968-ban megjelent, a miniszterelnöki időszakot vizsgáló könyve már a címében is súlyos ítéletet hordozott: Gömbös kísérlete a totális fasiszta diktatúra megteremtésére. E több mint három évtizedes mű néhány jellemző gondolatát tanulságos felidéznünk: „Ha a totális diktatúra kiépítését nem is sikerült Gömbösnek megvalósítania, kormányzása idején a magyar fasiszta rendszer átvészelte a ... számára válságos politikai helyzetet, megszilárdította a rendet." Jellemzői voltak a terror, a szociális demagógia és a felszított nacionalizmus. Gömbös idejében „belpolitikailag az ország tovább lépett a nyílt fasiszta diktatúra felé, külpolitikailag pedig megalapozódott a katasztrófapolitika." 1 Ehhez az értékeléshez képest Gergely Jenő könyve lényeges elmozdulást jelent. Abból indul ki, hogy Gömbös Gyula politikusként a trianoni Magyarország gyermeke volt. Ez a kor teremtette meg a lehetőségét, hogy ún. „homo novus"-ként a politikai elit legszűkebb csoportjába emelkedjen, és kormányfőként jelentős szerepet játsszon az ország történelmének egyik legnehezebb időszakában. Az ország egy stabilnak látszó középerős hatalomból a térség egyik legkisebb, legsúlytalanabb államává vált. Az ízig-vérig katona Gömbös számára sokkoló hatású lehetett fegyverkezési egyenjogúságunk elvesztése, katonai potenciálunk szinte teljes felszámolása. Egy új Magyarország kialakításának szükségessége minden felelősen gondolkodó magyar számára égető kérdéssé vált. Milyen legyen az ország államformája, politikai intézményrendszere, a hatalomgyakorlás belső struktúrája, gazdasági szerkezete? Az eltérő kiindulási pontok eltérő válaszokhoz vezettek. A Gömbös által egész életében vallott szegedi gondolat lényegét tömören és világosan fejezi ki Kozma Miklós - a későbbi barát és „harcostárs" - 1918 végén írt naplófeljegyzése. „Nekünk a múltnak politikája érthetetlen, majdnem gyermetegnek látszó játék. Nekünk ennek a politikának a folytatása nem kell. A liberalizmusnak vége van, és nem lehet többé életre kelteni. Erős központi kormányzatra van szükség. Szükség van erre azért is, mert a vagyonmegosztás nem maradhat a régi, a háborús gazdálkodás mérhetetlen eltolódásokat okozott a középosztály súlyos kárára, és egy majdnem zárt, aránytalanul kis kört jelentő magántőke javára." Később Gömbös - már miniszterelnökként - egy legitimista gróf támadására válaA 3
