Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - GUÓTH EMIL: Gömbös Gyula politikai pályaképe

szólva, minderről a következőképpen nyilatkozott: „Szegeden mi nem azért voltunk ellenforradalmárok, hogy visszaállítsuk a régi kiváltságos Magyarországot. Mi vágyódtunk egy új Magyarország után..., amely öncélú [független - G. E.] nemzeti életet él egy regenerált társadalomban. Mi egy erős szociális tartalmú politika után vágyódtunk, vágyódtunk egy olyan Magyarország után..., amely nem tagozódik egymással szemben álló osztályokra, amelyben nincsenek lenézettek és előkelőek, amely országban az igazi értékek arisztokráciája vezet, alkot, formál..."

2 A „szegediek" tehát a régi hatalmi szerkezet megváltoztatása, a régi elit pozíciójának visszaszorítása mellett az önálló nemzetet megalapozó, jelentős szociális változásokat hozó erős kormány kialakítását tartották követendő útnak. S Gömbös Gyula életútja úgyszólván magyarázat: hogyan, miért vált a gondolat fő képviselőjévé. Gergely Jenő könyve végigkíséri a gyermek- és ifjúkor legfontosabb állomásait. Apai ágon Vas megyei nemesi, anyai ágon paraszti származásával az „úri középosztály" határmezsgyéjéről indult. Protestáns hite, küldetéstudata megfelelő tehetséggel, törhetetlen akaraterővel és kiváló szervezőkészséggel párosult. A katonai pályán kamatoztatva tehetségét, vezérkari tisztként élte át a Monarchia széthullását. Ekkor alakult ki az a meggyőződése, hogy a nemzeti szuverenitás záloga a nemzeti érzülettől áthatott magyar hadsereg. Kötelességtudattól vezérelve jelentkezett szolgálattételre a Károlyi-kormány idején. A Hadügyminisztériumba került, ahol sürgette az önálló magyar diplomáciai képviselet, a katonai és politikai hírszerzés és elhárítás gyors és minél szélesebb körű kiépítését, a védelmet egyedül biztosító hadsereg egybentartását. Úgy látta, hogy a környező országok agresszív, országunkat feldarabolni szándékozó, virulens nacionalizmusa ellen a magyar kormány nem hirdethet leszerelést, a Wilsoni elvek illúziójára alapozott pacifizmust. Böhm Vilmos - szociáldemokrata hadügyi államtitkár, később miniszter - Gömbös memorandumait és beadványait rendre a „nem időszerű, militarista felfogás" széljegyzettel látta el. A monográfia szerint a forradalmi viszonyokból való teljes kiábrándulást az 1918. december 12-i események szolgáltatták. Ezen a napon ugyanis a minisztérium előtt - a baloldali szociáldemokraták kezdeményezésére - tömegtüntetést szerveztek a hadsereget erősíteni kívánó Bartha Albert hadügyminiszter megbuktatására. Gömbös jelentős bátorságról téve tanúbizonyságot, hivatalának erkélyéről szólt a skandáló tömeghez. A próbálkozás kudarcában - a rendhez, fegyelemhez szokott katona a forradalmat kísérő anarchiát, felfordulást, rendetlenséget látta meg. „Ettől a pillanattól kezdve ellenforradalmár lettem." - jegyezte fel később 1918. december 12-éről. A továbbiakban fontosnak bizonyult gróf Bethlen Istvánnal és Horthy Miklóssal kialakult személyes kapcsolata. A katonatiszteket tömörítő - 1919-20-ban jelentős tekintélyt szerző - MOVE elnökeként Gömbös befolyása olyannyira megszilárdult, hogy Bethlen és Horthy számára már komoly támaszt jelentett. Az arisztokrata politikus és a Monarchia flottájának utolsó főparancsnoka mellett, a falusi tanító fia a harmadik rendszeralkotó kiemelt szerepét játszhatta a nevezetes triumvirátusban. Az 1920-as, széleskörű választójog alapján lezajlott választások maguk után vonták a törvényhozás összetételének módosulását, a radikálisabb agrárdemokrata erők megjelenését az első nemzetgyűlésben. A „szegediek" programjának részbeni végrehajtá-