Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

veszeti alkotás, sőt azt mondhatjuk, hogy az egész kora dinasztikus művészet legkiemelkedőbb darabjai közé tartozik. Mint említettük, az Istár-templomból került elő, és ma a Louvre őrzi. Ebih-ilí, aki a hátán lévő felirat szerint egyfajta munkafelügyelő volt, egy kerek vesszőből font zsámolyon ül, meztelen felső része előtt imára fonja össze kezét, alul pedig egy kaunakésznek nevezett jellegzetes gyapjúszoknyát visel. Feje kopaszra borotvált, és hosszanti tincsekbe rendezett hosszú szakállat visel. Kagyló és lazúrkő berakásos szemei, finoman modellált teste a korban szinte szokatlan életteliséget kölcsönöznek neki. Meglepőnek tűnhet, hogy a királyokat ábrázoló szobrok nem ilyen kvalitásúak, de figyelembe kell venni, hogy az uralkodók szobrait is valószínűleg tisztviselőik állíttatták, a legdrágább uralkodószobrok pedig bronzból lehettek, így kevesebb esélyük volt a fennmaradásra. A kora dinasztikus kori királyok palotája a későbbi nagy palota alatti mélyásatások során került elő. Parrot eredeti célja az volt, hogy megállapítsa, milyen korú rétegek húzódnak meg alul, de rátalált a kora dinasztikus palotára, és benne egy fontos leletre, az ún. uri kincsre. Az együttes egy edényben került elő, legkiemelkedőbb darabja a mitikus oroszlánfejű sas, az Anzu madár lazúrkőből készült szobrocskája volt (2. kép). Az egy másik lazúrkő darab egy uri uralkodó, Meszannepadda feliratát viselte magán. A lazúrkő a kor legértékesebb drágaköve volt, ugyanis csak a mai Afganisztánból lehetett beszerezni, így minden bizonnyal királyi ajándékról van szó. Parrot szondája a palota belső szentélyét találta meg, és ezt a helyet később ki is szélesítette. Kiderült, hogy összesen legalább három épület előzte meg Zimri-Lim palotáját. A kora dinasztikus kornak a Folyóközt egyesítő, az Akkád-dinasztiát megalapító uralkodó, Sarrukín támadásai vetnek véget. (A név bibliai formája Szargon, a francia régészet emiatt nevezi gyakran a kora dinasztikus kort preszargonikus időszaknak). Talán ekkor rombolják le a templomokat is. Mári ezután az akkád királyok fennhatósága alá került, akik katonai kormányzókat, úgynevezett sakkanakku-kat neveztek ki a város élére. Bár ez a cím alapvetően alárendeltséget fejez ki, mégis hagyományossá vált, és azok az uralkodók is használták, akik függetlenítették magukat. Egy ilyen rövid, független időszak volt az Akkád Birodalom bukása utáni korszak, majd nemsokára a III. ur-i dinasztia kebelezte be a területet. Az általuk kinevezett helytartók is a sakkanakku címet használták. Amikor Kr. e. 2000 körül ez a birodalom is összeomlott, Mári újra függetlenné vált, és az önállóvá vált város vezetői továbbra is megtartották ezt a címet. A nagy törés Kr. e. 1900 körül következett be, amikor a Hana törzsek elárasztották a környéket. Egy rövid szünet után azonban új időszak köszöntött be, az amurrú nomád dinasztiák kora. Ezek a királyok már nem használták tovább a régi helytartói címet. A kora dinasztikus kor és az amurrú dinasztiák kora közti időszakot nevezzük sakkanakku-kornak, melyen belül sokszor igen nehéz időrendi különbséget tenni, bár az utóbbi néhány évben számos előrehaladás történt. A sakkanakku-korban többször is újjáépítették a kora dinasztikus palotát, és emeltek egy új nagy királyi rezidenciát is, tőle keletre, amit már a Parrot utáni időszakban kezdtek kiásni (ld. később). A korszak egyik legérdekesebb épülete a Dagan-templom. Dagan igazi szíriai isten-