Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete
I Corpus euangelicorum Sc» 1 "" 1 Mari Ekkor egy Étienne Cabane nevű hadnagy, a Szíriát ellenőrzése alatt tartó francia hadsereg tisztje egy őrjárat során meghallotta, hogy beduinok törzsfőjük temetésekor a közelben egy nagyméretű szoborra bukkantak. A helyet Tell-Haririnak hívták és AbuKemál környékén, az iraki határtól nem messze feküdt. A közel 300 kg súlyú szobrot Abu-Kemálba szállíttatta és értesítette a Régészeti Felügyelőséget. A lelet jelentőségét felismerve a Louvre illetékesei azonnal kutatási koncessziót kértek a területre, és André Parrot-t bízták meg az ásatás vezetésével. A még 1933 decemberében megkezdett feltárások rövid tapogatózások után már a következő év januárjában kiemelkedő eredményeket hoztak. Egy kora dinasztikus templom (Kr. e. 26-25. század) romjai közül egy imádkozó testtartásban ábrázolt, szakállas férfialak került elő, amely meztelen vállán feliratot viselt: „Isqi-Mári, Mári királya, Enlil isten nagy enszije, szobrát a férfias Istárnak ajánlotta fel" (Parrot korában a nevet még Lamgi-Márinak olvasták). E felirat hosszú magyarázatot kívánna, most azonban az a legfontosabb számunkra, hogy ezzel sikerült azonosítani a települést, kiderült, hogy Tell-Hariri egyenlő Mári városával. Mariról már az ásatások előtt is sok ismerettel rendelkezett a tudomány. Azonosítása rögtön tudományos szenzációnak számított, hisz helyéről már régóta vita folyt. A mezopotámiai források szerint Mári elfoglalását ugyanúgy kiemelkedő tettként ünnepelték az Akkád Birodalom uralkodói a Kr. e. 24-23. században, mint Hammurapi a Kr. e. 18. században. Világos volt tehát, hogy egy jelentős szíriai hatalom székhelyéről van szó. André Parrot 1933-1974-ig összesen 21 ásatási évadban dolgozott Mariban, és ezalatt számos épületet, rengeteg szobrot és más művészeti alkotást és többtízezer agyagtáblát talált. Az ásatási évad, vagy más néven kampány azt jelenti, hogy az ásatások általában nem egész évben folynak, hanem csak 2-3 hónap hosszúságban. Ennek egyszerre vannak szervezési és anyagi okai. Emellett a kiásott leleteket fel is kell dolgozni, és közölni is kell azokat, amiben sok más kollégájával ellentétben Parrot mindig élen járt. A forró klíma miatt a kampányokat gyakran télre tették, ezért egy-egy évad gyakran két naptári évre esett. Egy rövid áttekintés képet adhat arról a hatalmas munkáról, amit ő és munkatársai Mariban elvégeztek. Az első évadban (1933/34) tárták fel az Istár-templomot, a másodikban (1934/35) Zimri-Lim palotájából 63 helyiséget ástak ki és 1600 táblát találtak, az egyik csúcspont azonban a harmadik évad volt a palota kb. 300 helyiségével és közel 20 ezer ékírásos agyagtáblával. Az 1938 decemberében lezárult 6. kampány végéig feltárták még a Dagan- és Ninhurszag-templomokat és a zikkuratot, de a háború ezután megakadályozta a visszatérést. Csak 1951-ben sikerült folytatni a munkát. 1964-ig hét évadban ástak a zikkurat, a Samas-, a Ninni-zaza- és Istarat-, valamint a Dagan-templom területén. 1964-től az óbabilóni palota alatt fekvő, azt megelőző, 3. évezredi palotákra összpontosított. 1967-ben és 68-ban két évad erejéig visszatért Larszába, hogy befejezze a NúrAdad-palota feltárását. 1974-ben, a 21. évadban volt az utolsó ásatása Mariban. Ekkor,