Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

gyakorlatot jelentett számára a későbbi régészeti terepmunkákhoz. A katonaság után tovább folytatta teológiai tanulmányait, azonban 1924-től Mezopotámia bűvkörébe kerülve, beiratkozott az École du Louvre-ba, hogy ismereteit elmélyítse. Egy évre rá befejezte a teológiát, és lelkésszé szentelték. Még ugyanebben az évben megkapta a sorstól a lehetőséget az első nagy kalandra: egy éven át Jeruzsálemben tanulhatott tovább, sőt még előtte részt vehetett élete első keleti ásatásán, a szíriai Tell-Neirábban. Tell-Neiráb Aleppótól nem messze elterülő romdomb, ahol 1891-ben több arámi nyelvű felirattal ellátott, Kr. e. 7. században készült sztélét találtak helyi parasztok. Az 1926-ban folytatott ásatások célja az volt, hogy tisztázzák, honnan származnak ezek az alkotások, melyeket ma a Louvre őriz. A feltárások során egy újbabilóni korú (Kr. e. 625-539) településre bukkantak. A legkiemelkedőbb lelet egy kis agyagtábla-együttes volt, melynek jelentőségét az adta, hogy ezek voltak a Szíriában talált első agyagtáblák. A kicsit később, szintén francia régészek által megtalált ugariti táblák azonban egyszerre háttérbe szorították ezeket a gazdasági szövegeket, és manapság a szakmai körökben is alig ismertek. Girszu és Larsza André Parrot-t a sors és a francia régészet vezetőinek akarata párizsi és jeruzsálemi tanulmányai után hamarosan Irakba irányította, de mint később kiderült, ez csak egy rövid kitérő volt életében. 1930-ban Henri de Genouillac meghívta tellói ásatására, hogy először segédje legyen, majd később vegye át az ásatását. Telló a mezopotámiai régészet egyik legfontosabb romdombja, közhasználatú arab kifejezéssel telije. Az első kutatások itt az ókori keleti régészet hőskorában, 1877-ben kezdődtek szenzációs eredménnyel. Ernest de Sarzec baszrai francia alkonzul rengeteg művészeti és írásos emléket tárt fel Telióban, amelyek egy addig ismeretlen kultúrát tártak fel a tudomány számára. A sumer nyelvvel már korábban is találkozott a tudomány, de a korábban az asszír fővárosokban, főleg Ninivében kiásott szövegekben mindig az akkád nyelvvel együtt, kétnyelvű szövegekben, valamint ún. lexikális listákban, azaz egyfajta szótárakban fordult elő. Mint ma már tudjuk, a Kr. e. 1. évezredben a sumer már holt nyelv volt, de ugyanúgy tovább használták az írásbeliségben, mint a középkorban a latint. Az ékírás megfejtése után élénk vita folyt arról, hogy vajon valódi nyelv volt-e, vagy „csak" a papok mesterségesen kialakított titkos nyelve. A tellói leletek ezt a problémát egy csapásra eldöntötték, és a tudomány és a nagyközönség előtt feltárult az emberiség egyik legősibb kultúrája, melyről korábban senkinek sem volt fogalma. Az előkerült művészeti alkotások közül talán a leghíresebbek a Gudea nevű uralkodót (Kr. e. 22. század) ábrázoló gyönyörű szobrok voltak, melyekből egy egész sorozat került elő. A számos korai sumer feliratból kirajzolódott a tudomány által kora dinasztikus kornak (Kr. e. 3. évezred első fele) nevezett időszak, a különálló városállamok kora. Amikor a szövegeket megfejtették, akkor még azt hitték, hogy Telló dombja Lagas városát rejti magában, de később kiderült, hogy a Lagas nevű városállam több kisebb-