Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete
nagyobb városból állt, és a főváros, melyet megtaláltak, Girszu volt. Az államnak nevet adó eredeti főváros, Lagas egy al-Hiba nevű dombbal azonos, melyet amerikaiak ástak ki az 1960-as években. A sors különös fintora, hogy a korszak legtöbb írásos emlékét egy olyan városállamból ismerjük, melyet később politikai okokból kirekesztettek a hivatalos történelemből. Az ún. Sumer Királylista ugyanis nem említi Lagast, pedig egyike volt a korai sumer történelem legfontosabb hatalmainak. Telló mint régészeti lelőhely sorsa sajnos tragikusnak mondható. A de Sarzec által elkezdett francia ásatások első szakasza kisebb megszakításokkal 1909-ig tartott. Ez az időszak a régészet kincskereső időszaka volt. Az ásatókat elsősorban a tárgyak és az ékírásos táblák érdekelték, és nem törődtek az építészeti összefüggésekkel. Az amatőr régészek tapasztalatlanok voltak, a Mezopotámiában használatos, napon szárított agyagtéglákból épült falakat nem ismerték fel, így alig tudunk valamit arról, hogyan nézett ki az ókori Girszu. A helyzetet tovább rontotta, hogy a nagy múzeumok, London, Párizs, Berlin, Philadelphia stb. egymással versengve vásárolták fel a helyi műkereskedők által szervezett rablóásatások során talált táblákat. Az ásatások szüneteit kihasználva Telióban 1894-től 30-40 ezer agyagtáblát loptak el, örökre megfosztva a tudományt attól a lehetőségtől, hogy egy ilyen nagy jelentőségű archívum belső szerkezetét, az emberiség egyik legkorábbi centralizált adminisztrációjának a működését tanulmányozhassa. Amikor Genouillac 1929-ben újra felvette az ásatásokat, egy szinte teljesen átforgatott dombbal került szembe. Filológus volt, és szinte teljesen tanácstalanul állt a feladat előtt - a munkásainak állítólag egyszerűen azt mondta, hogy ássatok, ahol tudtok. Ide került a fiatal Parrot azzal a feladattal, hogy az ásatást megfelelő szintre emelje. 1931-ben már átvette az expedíció vezetését, ez volt élete első önállóan vezetett régészeti feltárása. A kihívás igen nagy lehetett, hiszen ez az időszak innen visszanézve a mezopotámiai régészet egyik aranykora volt. A nagy felületen, óriási költségekkel folytatott angol, amerikai és német ásatások ontották a szenzációkat: pl. ekkor kerültek elő az arannyal teli uri királysírok, a szögmozaikokkal díszített igen korai uruki templomok, a szuggesztív sumer szobrok Esnunnából stb. Ehhez képest Girszu feltárásának eredményei - bár tudományos szempontból igen érdekes részletekkel szolgáltak - a szélesebb közönség számára nem keltettek feltűnést. A legsajátosabb lelet egy sajátos, azóta is párhuzam nélküli földalatti építmény, melyet Parrot hypogaeumnak nevezett el. Az egész konstrukció égetett téglából készült - ami önmagában is ritka Mezopotámiában, hiszen még a templomok és a paloták is vályogtéglából készültek, legfeljebb a külsejüket borították égetett téglával -, és a formája meglehetősen furcsa volt. Két, domború felével egymásnak fordított, szögben megtörő, ívelt falat helyeztek el egymással szemben úgy, hogy a kettő között egy leszűkülő, majd újra kiszélesedő folyosó maradt. Belülről két-két helyiséget alakítottak ki, melyeket később betemettek. André Parrot saját meggyőződése szerint, melyhez egész életében ragaszkodott, a lagasi királyok kifosztott temetkezőhelyét találta meg. Volt, aki egy híd alépítményének tartotta, napjainkban a legelfogadottabb vélemény, hogy egy öntözőcsatorna vízszabályozó gátjáról van szó, melyet kellő időben le lehetett zárni.
