Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

KALLA GÁBOR Andre Parrot emlékezete A mari ásatások A száz éve, 1901-ben született André Parrot a közel-keleti régészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Nemcsak korszakalkotó felfedezései tették saját tudományágának határán túl ismertté, hanem számos nyelvre lefordított ismeretterjesztő művei is, amelyek a szélesebb nagyközönség generációinak számára határozták meg a Folyóköz ősi kultúrájáról alkotott képüket. A Kelet több volt számára, mint egyszerű kutatási terület: a bibliai események színtere, megszentelt föld. Ez az érzelmi töltés azonban tudományos tevékenységén alig volt érezhető, ő elsősorban tudósként működött, és csak kevesen tudják róla, hogy eredetileg teológiát tanult. Munkásságának csúcspontja Mári városának feltárása volt, amely ugyan nem szerepel az Ószövetségben, de az itt talált szövegek megvilágítják számunkra azt a nomád hátteret, melyben a Teremtés könyvének ősatyái is éltek. Ebben a cikkben megkísérlek vázlatos képet adni nemcsak arról, hogy milyen régészeti felfedezéseket tett ő maga, hanem arról is, hogy milyen alapvető ismereteket köszönhet munkásságának a mai tudomány. A kezdetek André Parrot egy evangélikus lelkész fiaként látta meg a napvilágot, egy Désandans nevű, 200 lelket számláló kis falucskában, Montbéliard megyében. Mint köztudott, a katolikus Franciaországban ez a konfesszió meglehetősen ritka. A falu lakóinak vallását az a tény magyarázza, hogy a ma Franche-Comtéban fekvő terület korábban lutheránus vallású württembergi grófok birtokában volt. André anyja egy eredetileg Stuttgartból betelepült, származására büszke családban született, ezért fia második keresztnévként az Ulrich nevet kapta, amelyet a későbbi véres történelmi események miatt sohasem használt. Önéletrajzában kiemeli, hogy ennek ellenére életében meghatározó volt számára a francia-német kettős eredet ugyanúgy, mint a vallási kisebbséghez való tartozás. Rendkívül szigorú nevelésben részesült, ami azt jelentette számára, hogy a kemény munka volt életének egyik legfontosabb vezérfonala. Besanconi líceumi évek után a párizsi egyetem protestáns teológiai fakultására iratkozott be, azonban tanulmányait egy idő múlva önként vállalt katonai szolgálattal szakította meg. Ennek oka az volt, hogy állandó migrénes rohamok gyötörték, amit így próbált meg gyógyítani, mint később kiderült, sikeresen. Az itt eltöltött két év jó elő-