Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MIKONYA GYÖRGY: Az evangélikus tanítóképzés alakulása a sajtó tükrében

irányult. Ennek részeként az evangélikus egyház csak két akadémia fenntartására kapott lehetőséget. Az eldöntendő kérdés pedig az volt, hogy a két férfi tanítóképző akadémia - a soproni és a miskolci - maradjon-e meg, vagy a szarvasi tanítónőképző. Molitor Gusztáv, a miskolci tanítóképző igazgatója 1938-ban írt vitairatában

7 egyértelműen a két férfi tanítóképző mellett áll ki. Indokolása szerint a szarvasi tanítónőképző valójában úgy jött létre, hogy elegendő fiú növendék hiányában az intézményt az államsegély megvonása fenyegette, és ezért kérte Nikelszky István akkori igazgató 1917-ben a tanítónő-képzővé való átszervezést. Tizennyolc év alatt ezernél is több evangélikus leány szerzett itt oklevelet. 1938-ban 60 fő tesz képesítő vizsgát. Az evangélikus egyháznak viszont csak évi 5 tanítónőre van szüksége, így az évi tanítónő szükséglet tizenkétszeresen biztosítva van. 1937-ben a 392 evangélikus népiskolában összesen 723 tanító van, ebből 100 a tanítónő. Molitor Gusztáv szerint az egyház érdekei, és főleg a falusi viszonyok a férfi tanító előtérbe helyezését igénylik. Az evangélikus tanítóképzés további aktuális problémáit taglalja Rozsondai Károly soproni igazgató tanulmánya.

8 Az evangélikus oktatásügy egészére vonatkozó értékelésében fő problémának látja, hogy az 1 óvoda, 394 népiskola, 1 polgári iskola, 2 tanító és 1 tanítónőképző és a 10 gimnázium mellett (1935-ös adatok) nincs egyetlen gazdasági, ipari, kereskedelmi iskolája sem az evangélikus egyháznak. A 10 gimnázium ugyan nagyon fontos, de ide nagyszámú más vallású tanuló is jár (Aszódon kétszer annyi a római katolikus, Nyíregyházán pedig kétszer annyi a református, mint az evangélikus tanuló). A líceumok és az akadémiák létrehozása miatt új tanterveket és rendtartást kell készíteni, fokozni kellene a tanítók teológiai tájékozottságát, megoldatlan a líceumi és az akadémiai tanárok utánpótlása, a pályázatokra alig van jelentkező. A gyakorlati ismeretek, a falusi életmód ismeretének a hiánya állandó gond. A kisebbségi gyülekezetek iskoláiban nyelvi gondok vannak, kevés a szlovák és a német nyelvű tanító. Visszásságok tapasztalhatók a tanítók választásánál - előfordult, hogy azok kaptak előbb egyházi állást, akiket egyházi érdekből tanácsoltak el a tanítóképzőből, és máshol szereztek oklevelet. A már említésre került miskolci tanítóképző a hányatott sorsú nyíregyházi, majd eperjesi képző utóda. 1918-ban, miután cseh katonai csapatok megszállták Eperjest, egyre nehezebb lett az ottani tanítás, így a Tiszai Evangélikus Egyházkerület elrendelte az iskola Miskolcra költöztetését, ahol 1920-ban elkezdődött a tanítás. A képzési rendszer lényegében megegyezik a soproniakéval. Pozitív fejlemény, hogy a gyakorlati tanításban egyre érezhetőbbek a gyermektanulmányi mozgalom módszerei és célkitűzései. A tanítójelöltek tapasztalatokat szerezhetnek a tanulók testi állapotának felmérésében, az emlékezet, a figyelem és a felfogástípus vizsgálatának módszereiben. Pontos rendszere volt a tanítóképesítő vizsgáknak is. Az írásbeli és a szóbeli részből álló vizsgának két elnöke is volt: egy világi, a tanítóképzésben járatos személy; és egy egyházi, a mindenkori evangélikus püspök. Az 1935-ben megtartott írásbeli vizsga feladatai közül néhány: „számtan: 1876.32 P örökségemet kölcsönadtam 6.5%-os kamatláb mellett 3 hó 18 napra, majd kamattal együtt 5%-os kamatláb mellett 2 hó 23 napra. Mennyi pénzem maradt, ha a végösszeg 12.5%-át jótékony célra, 3/8-át pedig utazásra