Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MIKONYA GYÖRGY: Az evangélikus tanítóképzés alakulása a sajtó tükrében

azonban - főleg az alaptőke hiánya miatt - csak tengődik, így 1873-ban áthelyezik Eperjesre. Az itteni főiskola négy tanintézetből áll: teológiából, jogakadémiából, főgimnáziumból és tanítóképzőből. Tanárai közül többen a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. A nagy hagyományú városban a sopronihoz hasonlóan igényes tanítóképzés alakul ki. Eperjesről kezdeményezik - Gömöry János nevéhez fűződik - 1907-ben, az Országos Evangélikus Tanáregyesület létrehozását. Trianon után azonban az eperjesi főiskola elveszett az evangélikus nevelés számára. 1845-ben Szarvason kezdődik meg a néptanítók képzése. Az oktatás a főgimnázium azon 6., 7. és 8. osztályos növendékeire épült, akik a tanítói pályát választották. Ezért tanulmányaik kiegészítéseként nevelés- és oktatástant, zenét és éneklést tanultak, valamint gyakorlati tanítással is próbálkoztak. Az intézmény 1907-ben önállósult, majd később tanítónőképzővé alakult át. Hasonló körülmények között létesült tanítóképző 1881-ben Selmecbányán. Ez az intézmény 1911-ben önállósult és Trianonig működött. Nagyon rövid ideig 1866-tól 1874-ig Nagyrőcén, szlovák tannyelvű tanítóképző működött, ennek legfőbb célja a szlovák nyelvű kántorok képzése volt. Az evangélikus egyházban több alkalommal is előkerült egy közös protestáns tanítóképző felállításának gondolata. Több tervezet készült ezzel kapcsolatban - például Szőnyi Pál értekezése a Pesten felállítandó protestáns preparandiáról (1846) - de ezek sohasem valósultak meg. Tanítóképzés a két világháború között A soproni tanítóképző fejlődését jelentősen akadályozták a két világháború eseményei. 1914-ben ugyan kaptak állami támogatást egy új épület létesítésére, de a háborús események miatt a további munkálatok megszakadtak. Ezután pedig csak Klebelsberg Kunó minisztersége idején nyílt újbóli lehetőség a fejlesztésre.

6 1938-ban A gyakorlati középiskoláról rendelkező új törvény a népiskolai tanítóképzés új szervezeti formájaként a líceumok kialakítását tűzi ki célul. A líceum négy osztályos középiskola. Feladata a tanulókat vallásos alapon és nemzeti szellemben erkölcsös polgárrá nevelni és gyakorlati irányú műveltséghez juttatni. Ez a fiúk esetében gazdasági, leányok esetén háztartási ismereteket jelent. A líceum meghatározott főiskolákon - a tanítóképző akadémiákon, Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Ludovika Akadémián való továbbtanulást is lehetővé tesz. A törvény intézkedik a tanítóképző akadémiákról is. A két évfolyamos, kötelezően bentlakásos intézmény célja a növendékeknek a nemzeti művelődés szellemében, elméleti és gyakorlati képzéssel megvalósuló előkészítése a tanítói hivatásra. Egy évfolyamra - a líceumi érettségi bizonyítvány alapján - legfeljebb 25 növendéket lehetett felvenni. Az óraterv hit- és erkölcstant, elméleti és gyakorlati pedagógiai ismereteket, magyar művelődési és társadalmi ismereteket, gazdasági és egészségtani tárgyakat, éneket és zenét valamint testnevelést foglal magában. Az akadémia államvizsgával fejeződik be. A törvény megalkotása, a színvonal emelése mellett, a tanító és főleg a megszaporodott tanítónő-képzők „tanítói túltermelése" ellen