Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MIKONYA GYÖRGY: Az evangélikus tanítóképzés alakulása a sajtó tükrében

Petőfi Sándor. 1853-ban az iskolát áthelyezik Bonyhádra, de itt már nem jelenik meg a tanítóképzés. A korai - intézményesülés előtti kezdeményezésekből - látható, hogy minden esperesség és kerület még külön-külön, önállóan igyekszik megoldani a tanító, vagy pontosabban fogalmazva a kántorok képzését. Az intézményesített tanítóképzés megvalósulása 1820 körül már egyre halaszthatatlanabbá vált a tanítóképzés intézményes megoldása. Végül 1829-ben, Sopronban az evangélikus főiskola részeként Szabó József főiskolai tanárt és a gyülekezet orgonistáját bízták meg a tanítóképzés megszervezésével. Ez a kezdetleges képzés megmaradt egészen 1853-ig, amikor is a dinamikus Pálfy József kezdhetett hozzá egy igazi tanítóképző létesítéséhez. Talán nem érdektelen - főként a lelkészi-tanári munka váltakozásának tanulmányozása kedvéért - Pálfy József életútjának vázlatos áttekintése.

5 Pálfy 1812-ben született, tanulmányait Sopronban kezdi, kapcsolatba kerül Kis Jánossal és a Magyar Társasággal. A hagyományos németországi tanulmányokra már nincs lehetősége, mert 1819től fogva ettől eltiltották a protestánsokat. A bécsi egyetemen tanul teológiát, majd 1834-36 között Zay Károlynál lesz nevelő. 1836-ban a révkomáromi gyülekezet meghívja káplán-professzornak. Feladata a latin iskolára előkészülök oktatása. 1839-ben már Mencshelyen találjuk az ottani gyülekezet lelkészeként. Itt köt házasságot, és 1841-ben már Sopronban a gimnázium szintaxis professzora. 1842-ben búcsút mond a tanításnak és Nagy-Geresden lesz lelkész, egészen 1853-ig. Ekkor ismét Sopronba kerül és tizenhat évig, haláláig itt marad. Pálfy József vázlatos életrajza is jól példázza az előző részben bemutatott jellegzetességeket, legfőképpen pedig a tanári és a lelkészi tevékenység váltogatását. A tanítóképzéssel kapcsolatban az 1853-as soproni szabályzat a következőképpen intézkedik: „Az iskolatanítói seminárium célja az egyházkerület számára ügyes iskolatanítókat nevelni. Ide oly ifjak vétetnek fel, kik a négy algymnasiumi osztályt elvégezték, s iskolatanítói pályára készülnek. A seminárium 3 évi tanfolyamra oszlik. Nőve ídékei meghatározott számmal ingyen vétetnek fel a tápintézezbe, s a harmadik évi tanfolyamban tandíjat sem fizetnek; ezért azonban kötelesek a magyar isteni szolgálat alkalmával a karénekben részt venni s az ügyesebbek közülök az algymnasiumbeli növendékeket a szépírásban s gymnastikában gyakorolni." Kezdetben Pálfy még csak úgy tudta a tanítóképzést - 9 növendékkel - elindítani, hogy a növendékek felmentést kaptak görög nyelvből és helyette neveléstant, katechézist és zenét tanultak. Az 1854-es tanévtől a tanítóképzés rendje a következőképpen alakul: Az első tanfolyam két évig tart. A növendékek a görög nyelv kivételével minden tárgyat együtt tanulnak az algimnázium 3-4. osztályával, és kiegészítésként heti 6 órában éneket, kottaírást és olvasást, zongorázást, valamint heti két órában szépírást és fejbeli számolást tanulnak. A második tanfolyam szintén két évig tart. A növendékek a gimnázium 5-6. osztályát