Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - MIKONYA GYÖRGY: Az evangélikus tanítóképzés alakulása a sajtó tükrében
kenységük kiegészítéseként tanítást is vállaló iskolamesterekről emlékeznek meg a korabeli kiadványok. A korai időszakban - a jelentős pedagógiai tevékenységet is végzők közül - említést érdemelnek a következők: 1 Erdősi János (1504-?) - mestere még Rotterdami Erasmus volt. Járt Wittenbergben is, a Sárvár melletti Ujszigeten nyomdászként, tanítóként, bibliafordítóként, nyelvészként és költőként szolgálja a reformáció ügyét. Később a bécsi egyetem tanára lesz. Stockei Lénárd (1510-1560) Melanchthon személyes barátja és nyolc évig tanító Eislebenben. Hazatérése után Bártfán - melanchthoni mintára - elsőként alapít iskolát. Ladivér Illés (1633-1686) zsolnai, majd bártfai rektor. Comenius elveinek hirdetője. Az Eperjesen tanító Czabány Izsák Arisztotelészre építve már az atomokról értekezik. Tanártársa, az ugyanitt tanító Bayer János, pedig Bacon gondolataival ismerteti meg az érdeklődőket. A pietizmus kezdetével hazánkban is élénk pedagógiai tevékenység bontakozik ki. Ennek legfontosabb magyar képviselői a győri konrektor Bárány György (1682-1757), aki le is fordította Francke: Oktatás a gyermeknevelésről című pedagógiai írását; számos monográfia, tanulmány foglakozik részletezően a híres pozsonyi iskolaszervező és történész Bél Mátyás (1684-1749) munkásságával; nincsenek ugyan közvetlen kapcsolatban a pietizmussal, de jelentős a Sopronban tanító Kövesdi Pál és Ribini János munkássága is. A bizonytalan és a gyengén jövedelmező tanítói állást az esetek többségében csak addig vállalták a lelkészek, ameddig valamelyik közösség meg nem hívta őket a jobban jövedelmező és elismertebb papi állásra. A lelkészi tevékenység vonzerejét az is növelte, hogy itt a járandóság egy részét természetben fizették és ez nagyobb védettséget jelentett a pénzromlással szemben. A szemléltetés kedvéért érdemes néhány életrajzot is tanulmányozni, különös tekintettel arra, hogyan történik a lelkészi és a tanítói hivatás közötti váltás. Tessedik Sámuel szarvasi lelkész például mindkét feladatot ellátta. Bírálói szemére is vetik a lelkészi feladatok háttérbe szorítását. A vasárnapi igehirdetésbe szőtt felvilágosító jellegű ismeretek helyett „konkrétabb" bibliamagyarázatot várnak el tőle. A tanítói és a lelkészi hivatás együttes betöltése mellett további változatok léteznek, előfordul a tanítói pálya tisztviselői, vagy más közigazgatási munkára való cseréje. Werner György, az eperjesi iskola kiváló tanára városi jegyző lesz 2 , vagy az ugyancsak eperjesi Bocatius Jánost Kassára hívják városi jegyzőnek, majd bírónak. Gyakran előfordul, hogy a külföldről hazatért ifjú valamelyik előkelő főúrnál házi nevelői állást vállal. Ez számos előnnyel jár: a társasági viselkedés szabályainak megtanulása mellett lehetőséget nyújt a gazdag főúri magánkönyvtárak használatára, és nem elhanyagolható szempont az sem, hogy megfelelő kapcsolatokat biztosít a későbbi elhelyezkedéshez. Faluhelyen és az alsófokú oktatásban nem voltak ilyen magas szintű igények, sokszor minden képesítés nélküli, írni-olvasni tudó mesteremberek - kiegészítő tevékenységként - oktatási feladatokat láttak el. Az ilyen iskolamesterek közé sokszor méltatlan emberek is bekerültek, ahogy ez a fegyelmi vétségeket tárgyaló jegyzőkönyvekből tudható. 3
