Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MIKONYA GYÖRGY: Az evangélikus tanítóképzés alakulása a sajtó tükrében

MIKONYA GYÖRGY Az evangélikus tanítóképzés alakulása a sajtó tükrében Az evangélikus felekezet a kezdetektől fogva fontosnak tartotta az oktatást, és mindenkor a templommal egyenrangúnak tekintette az iskolát. Ennek ellenére a tanítóképzés csak fokozatosan, hosszadalmas előkészületek után, állandóan változva, átalakulva valósult meg. Kezdetben még összemosódik a lelkészi és a tanítói hivatás. A szószékhez vezető út általában a katedrán keresztül vezetett és a későbbi lelkészek több-kevesebb ideig - a lelkészi állásra történő meghívásukig - általában tanítóként tevékenykedtek. A kvalifikált, sokszor külföldön tanult teológusok mellett, az alsófokú oktatásban megtalálhatók az alig képzett iskolamesterek is. A tanítóképzés fontosságát már korán, az 1790-es években felismerték, de különböző ideiglenes megoldások után, csak az 1850es években jönnek létre evangélikus tanítóképző intézetek. Ezen intézmények azután szinte töretlenül fejlődnek Trianonig, amikor a hitfelekezetek közül az evangélikusokat érik a legnagyobb veszteségek. így érthető, hogy a kényszerű költözködések és az újjáalakulás nehézségei miatt az evangélikus tanítóképzés már sohasem nyeri vissza régi fényét, de létezik. Időközben - a kor követelményeinek megfelelően - elkezdődik, és jó eredményekkel zajlik a tanítónők képzése. De a megpróbáltatásoknak még nincs vége a második világháború utáni államosítás (1948. július 16.) azután egyik napról a másikra, végleg (?) megszünteti a nemes hagyományokkal rendelkező evangélikus tanítóképzést. Jelen dolgozat célkitűzése ezen átalakulási folyamat főbb jellemzőinek bemutatása, érzékeltetése. A téma minden vonatkozásának tételes kifejtése helyett inkább az evangélikus jellegzetességek bemutatására és ezzel párhuzamosan egy-egy intézmény életének megismerésére nyílik lehetőség. A szervezett tanítóképzést megelőző időszak A reformáció után még jó ideig nem létezett külön tanítói és tanári rend az evangélikus oktatásban. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ne lettek volna iskolák. Sőt éppen ellenkezőleg, minden új gyülekezet a templom után, vagy azzal párhuzamosan hozzáfogott az „iskolaház" alapjainak lerakásához. A tanítást ellátó személyek tekintetében sajátos kettősség tapasztalható: a külföldről hazatért, korszerű tudással rendelkező lelkészek mellett, a kézműves, iparos tevé-