Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - TAMÁS EDIT: „Isten dicsőségéért, ez szegény magyar haza szabadságáért" (Rendezvények és könyvekLorántffy Zsuzsanna évfordulóján)

albumot lapozgatva remélem, mindannyian megfogalmazzuk magunk számára Lorántffy Zsuzsanna örökségét. Kicsit átérezvén a kort, talán már nem is érezzük olyan távolinak e református nagyasszony életszemléletét, és igaznak érezzük a kiállítás rendezői által az életmű tagolására használt idézeteket. A lányok, asszonyok irigykedve olvassák talán I. Rákóczi György feleségéhez írt szavait: „...dicséretre méltóbb személyt nálad kívül nem láttam", s a fejedelmi pár lelki harmóniáját, szeretetét érezzük Zsuzsanna férjéhez írt soraiban is: „szolgálok kegyelmednek mint szerelmes uramnak." Felütve a kötetet, emeljünk ki néhány figyelemre méltó tárgyat. A késő reneszánsz virágmotívumokkal díszített, Lorántffy Zsuzsanna ill. udvarának hímzőasszonyai által készített terítők még soha nem látott teljességben jelennek meg az albumban. Szöveges leírásuk mellett mind a tizet bemutatjuk a fotók segítségével egészében és részleteiben is. Ezek többsége adományként a református egyházközségekhez került és ott őrződött meg. Jelenlegi ismereteink szerint öt Lorántffy-címerrel díszített terítőt ismerünk. Ezek magyarországi múzeumokban vannak. Kettő található a Magyar Nemzeti Múzeumban, egy az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, kettő Sárospatakon. Különleges éke a reneszánsz hímző művészetnek az a Felvidékről származó Urasztali terítő, melyet Sárospatakon őriznek és a fejedelemasszony munkájaként tartanak számon. A kisméretű (68x75 cm) terítő közepén Erdély s a Lorántffyak címere látható. Lorántffy Zsuzsanna egyik hímzőasszonya, Putnoky Klára urasztali térítője 1658-ban készült a felirat tanúsága szerint. A hatalmas méreteivel is impozáns (156x200 cm) terítő közepét arany-ezüst hímzéssel készült Lorántffy-címer foglalja el. A Budapesten őrzött Lorántffy-címeres térítőket az egyesített Lorántffy s Erdély címer alapján ugyancsak az I. Rákóczi György fejedelemmé választása és Lorántffy Zsuzsanna halála közötti időre keltezhetjük. Ez a három terítő Ember Mária jóvoltából már évek óta közismert a szakirodalomban. Közülük kettő a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható jelenleg. Egyik egy nagyméretű, zöld és vörös selyembársony terítő, a másik borvörös atlaszselyem, színes selyem- és aranyfonalas hímzéssel készített Lorántffy-címeres kehelytakaró. Az Iparművészeti gyűjtemény darabja, ágyterítő lehetett, meggypiros bársonyterítő, melyet arany- és ezüstfonállal hímeztek. További öt címer nélküli terítőt kötünk a fejedelemasszony személyéhez. Ezek közül igazi kuriózumok az Erdélyben megőrzött darabok. A kolozsvári 1648-ban került a Farkas utcai egyházközség tulajdonába. A nagyméretű (220x180 cm), színes forgórózsával díszített 80 kazettából álló terítőt nyers és ekrü színű neccelt részek fogják össze. A nagyváradolaszi terítő 1635ben készült, Lukács evangéliumából idézett feliratot olvashatunk rajta: LVC 22 EZ AZ EN TESTEM AZ EN VEREM EZT MIVELIETEK AZ EN EMLÉKEZETEMRE VRIESUS IRGALMAZ NEKÜNK 1635. A terítő 12 tábla rececsipkéből és 12 tábla színes virágos mintájú skófiummal és selyemmel hímzett lenvászon darabból van összedolgozva (6x4x30x30 cm). Az ötvöstárgyak között a legkedvesebb a Lorántffy-címerrel díszített pohár. A 16. század második felében készült ezüstből, melynek oldalába háromszor a Lorántffycímert vésték be. Története sem mindennapi. Halászok „fogták ki" Sárospatakon a Bodrogból. Tőlük Szirmay Antal Zemplén megyei jegyzőhöz került, aki eladta a Magyar