Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - TAMÁS EDIT: „Isten dicsőségéért, ez szegény magyar haza szabadságáért" (Rendezvények és könyvekLorántffy Zsuzsanna évfordulóján)

datosan vállaló és ápoló két intézmény, a Sárospataki Református Kollégium és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma szervezte. Utóbbi két jelentős rendezvénynyel és három kötettel köszöntötte az évfordulót. Az Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna címmel 2000. augusztus 5én megnyílt kiállítás példaértékű magyarországi és erdélyi, múzeumi és egyházi összefogással valósult meg. A Lorántffy Zsuzsanna életművét bemutató kiállítás gondolata még 1997-ben fogalmazódott meg a Rákóczi Múzeumban. A kezdeményezés több szempontból aktuálisnak tűnt. 2000-ben születésének 400. évfordulóját köszönthetjük, ugyanakkor van mit pótolnunk, hiszen elég mostohán bánt az elmúlt század második fele a fejedelemasszony történelmi örökségével. Megvalósíthatónak tűnt az erdélyi és magyarországi társintézmények, múzeumok összefogása az életmű átfogó bemutatásához. Zsuzsanna fejedelemasszony életműve alkalmasnak tűnt arra, hogy a Millenniumot köszöntő magyarság számára követendő példát mutatva történelmünk olyan korszakára irányítsa sokak figyelmét, mely R. Várkonyi Ágnes szavaival élve a „megújulások kora". A felvázolt célok megvalósításának első lépéseként az Erdélyi Múzeum Egyesülettől és a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumtól kértünk segítséget. Szavaink meghallgatásra találtak. Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad állami és egyházi gyűjteményei kölcsönöztek tárgyakat 2000-ben a kiállításhoz. Természetesen ehhez nagyon sok aprólékos kutatómunkára, egyeztetésre, engedélyeztetésre volt szükség. A kiállítás műtárgyanyaga nagyobb részt a magyarországi gyűjtemények anyagából került bemutatásra. Ezt sem volt könnyű összeszedni. A munka kezdetén sokan, sokfelé tették fel a kérdést: „Hol vannak Lorántffy Zsuzsanna személyes tárgyai?", vagy jelentették ki: „Csupán kevés relikvia maradt meg a fejedelemasszonytól." A megvalósult kiállítás azonban a kétkedőket is megnyugtathatta: Magyarországon és Erdélyben szép számban maradtak meg tárgyai. Legtöbb a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben. Akik azonban nem látták a kiállítást, azok sem maradtak le mindenről. A Lorántffy tárgyi örökséget bemutatandó, megjelent egy különleges kiállítási katalógus. (Lorántffy Zsuzsanna album. Szerk.: Tamás Edit. Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 39., Sárospatak, 2000.) Ez azért nem mindennapi, mert több évtizedes hiányt pótolva egy életrajzzal is megörvendezteti az érdeklődőket. Péter Katalin nagyszerű munkája a 2000-es évfordulót köszöntve készült, és olvasmányosan, ugyanakkor a történettudomány legújabb eredményeit felhasználva mutatja be a fejedelemasszony életének 60 évét. A kötet második részében Tamás Edit katalógusba rendezve a tárgyi emlékeket a Rákóczi-Lorántffy uradalmakat mutatja be. Ehhez kapcsolódik a kötet harmadik része, melyben 48 színes és 32 fekete-fehér oldalon jelennek meg a bemutatott tárgyak Váradi László fotói által. Felidézhetővé válnak ezáltal Lorántffy Zsuzsanna legendás térítői, az általa támogatott iskolák, nyomdák, a kor híres pedagógusai. Megjelennek a pompás ötvöstárgyak, a széles körben használt ónedények, a habánok által készített kerámiák. Az uradalmak romokban is a későreneszánsz építőművészet gyöngyszemeiként számon tartott várai, kastélyai. Milyen kár, hogy nem illatosak a megjelenő könyveink, mert talán akkor a Zsuzsanna által oly kedvvel gondozott kertek növényeit is becsempészhettük volna a késői utódok világába. Az