Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - ANDORKA ESZTER: Megölelnél-e egy csetniket? (MiroslavVolf: Ölelés és kirekesztés)

Megölelnél-e egy csetniket? Miroslav Volf: Ölelés és kirekesztés - Teológiai vizsgálódás az azonosság, a másság és a kiengesztelődés tárgykórében. (fordította: Pásztor Péter. Harmat Kiadó, Budapest, 2001.) Múlt tavasszal a LEST (Leuven Encounters for Systematic Theology) Ill-ról, egy rangos nemzetközi konferenciáról beszélgettem a szervező egyetem egyik új szövetséges professzorával. „Nem veszek részt a teljes programon, csak néhány biblikus témájú előadáson - mondta - és természetesen meghallgatom Miroslav Volfot." Szégyenkezve próbáltam úgy tenni, mint aki tudja, ki is ez a híres Volf professzor. Méginkább szégyenkeztem, amikor láttam, hogy Volf előadásának estéjén zsúfolásig tölti a hallgatóság a főelőadásokhoz használt, amúgy kényelmes méretű ötszázfős aulát, és hallottam, ahogy a szervezők bemutatják a híres Miroslav Volfot, aki a Yale Divinity School professzora és... hol is lehet ez a titokzatos Osijek? Ja, igen: az eszéki teológia tanára. Miroslav Volf Eszék után az Egyesült Államokban tanult, majd Jürgen Moltmannál doktorált és habilitált Tübingenben, később a heidelbergi egyetem, a Duke és a Yale professzori meghívása közül választhatott. A nemzetközi teológiai színtérre most magyarra fordított könyve, az 1996-os Ölelés és kirekesztés jelentette a belépőjét. Olyasmiről ír itt, ami minden kortárs teológust élénken foglalkoztat, s úgy tud hozzászólni a problémához, hogy saját kontextusa, egyéni meghatározottságai - a háborús posztjugoszláv helyzet, a keleti kereszténységgel való testközeli kapcsolat, a pünkösdista felekezeti háttér - nem a hiányosságok afféle mentségeként tűnnek fel nála, hanem teológiájának fontos forrásaiként. Jürgen Moltmann ajánló soraiban a „politikai teológiák" közé sorolja Volf művét. Ez a Moltmann és Johann Baptist Metz nevével fémjelzett, a hatvanas évek végén indult teológiai áramlat bizonyos értelemben az összes mai felszabadítási, feminista, womanista stb. teológia előde. Ezeket az irányzatokat szokás összefoglalóan „felszabadítási teológiáknak" nevezni. Volf azonban nem alkalmazza magára a „felszabadítási teológus" terminust. A politikai teológiából kifejlődött csoportok ugyanis a nyolcvanas évek végén egyfajta válságba kerültek, számos alapfogalmuk megkérdőjeleződött. Volf az Ölelés és kirekesztésben az alapjaitól akarja újra végiggondolni e teológiák nagy kérdéseit - s még nem világos, hogy ahova jut, hogyan viszonylik majd a felszabadítási teológiák mai, új hajtásaihoz. Az Ölelés és kirekesztés élesen, pontosan kérdez - talán érdemes kérdések formájában adni ízelítőt könyvének tényleges tartalmából. A jelen ismertetés címeként kiemelt kérdés mellett ilyen problémákkal küzd: Lehet-e igazságtételről beszélni a kölcsönös sérelmek hosszú történetével a hátunk mögött - Horvátországban, de talán bárhol a világon? Mindvégig szolgálja-e ez emlékezés a megváltást és kiengesztelődést, vagy egy ponton túl akadálya lesz? Szükségszerű türelmetlenséghez vezet-e a nagy monoteista kultuszok logikája? Univerzalista-e Isten? A kérdések súlyosak, szorongatóak. Volf, aki maga is átélte a jugoszláviai háborúk egy részét, a barátságok szétszakadását s a menekülést, ehhez illő keménységgel és súllyal teszi fel őket. Mégis, a stílusa nem szorongó, inkább levegősen tiszta. Rette-