Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - BÉRES TAMÁS: Lindbeck könyvéről (George A. Lindbeck: A dogma természete...)

posztliberalizmus újult erővel lát neki a Biblia integritásának újbóli felfedezéséhez és új megvilágításba helyezéséhez. Jól rajzolódik ki ez a szándék az irányzat egy képviselőjének soraiban (Outler, Albert, C: A posztliberális hermeneutika irányában; in: Paradigmaváltások a Biblia értelmezésében. Hermeneutikai füzetek I., Budapest, 1994.) „Emlékszem a két évtizeddel ezelőtti gyakori konferenciák egyikére, amikor az idős Abraham Heschel és én egy asztalnál foglaltunk helyet. A tekintélyes rabbi jórészt csendesen ült, ám a végefelé szinte vágyakozva beszélni kezdett: Mindig is rejtélyesnek tűnt előttem, hogy önök látszólag nagyon ragaszkodnak a Bibliához, és mégis pogány módon bánnak vele. Mindannyiunk számára, akik komolyan szeretnénk venni a Bibliát, az jelenti a nagy kihívást, hogy hagyjuk: tanítson meg bennünket saját lényeges szempontjaira, azután gondolkodjunk velük ahelyett, hogy csak róluk gondolkodnánk. Akkor ez ... furcsa megjegyzésnek tűnt... Mégis, ahogy teltek-múltak az évek, azt kezdtem gondolni, hogy amit hallottunk, abban a hermeneutikai megközelítés vázlatát kaptuk, mely egyre fontosabb a posztliberális korban." A Dogma természetében Lindbeck számára ugyanilyen nyomon követhetően van kiemelt szerepe a Bibliának, amikor azt a vallásos nyelv kialakulásának elsődleges forrásává és normájává teszi. Kánon és narratíva rendkívül lényeges szempontok az általa kifejlesztett „nyelvi-kulturális" megközelítésben. Véleménye szerint az emberiség semmilyen közös tapasztalattal nem rendelkezik, amely a nyelvvel átszőtt kultúrán kívül létezne, vagyis amennyiben tapasztalatról beszélhetünk, ezt csak a tradíciók nyelvi-kulturális közvetítésének elsődlegességét kiemelve tehetjük meg. E tradíció tehát történelmileg hagyományozódik, és közvetítésére a narratíva a megfelelő eszköz. Lindbeck paradigmákként különbözteti meg a dogmák felfogásának propozicionáliskognitív, tapasztalati-expresszív és nyelvi-kulturális módjait, és fő törekvése, hogy a nyelvikulturális értelmezés elméleti és gyakorlati hasznosságát elsősorban a liberalizmust jellemző tapasztalati-expresszív modellel szemben emelje ki. Rendszere korántsem zárja ki a tapasztalatot a vallási életből, de - ellenpéldaként Lonergant választva - igyekszik megmutatni, olykor csaknem retorikusán, hogy nem a feltételezett közös tapasztalat nyilvánul meg a különböző vallásokban, hanem a vallási rendszerek a prioriként teszik lehetővé a tapasztalatok átélését, illetve kulturális és intézményes szinten differenciálódását. (62. o.) „Szabatosabb szaknyelven szólva, a vallásokat úgy is felfoghatjuk, mint egyfajta kulturális, illetve nyelvi keretet vagy közeget, amely az élet és gondolkodás egészét alakítja. ...egy olyan kifejezésmódhoz hasonlít, amely lehetővé teszi a valóság leírását, a hitek megfogalmazását és a belső magatartások, érzések és érzelmek megtapasztalását. Mint egy kultúra vagy nyelv, a vallás is közösségi jelenség, mely alakítja az egyének személyiségét, és elsősorban nem ezeknek a személyiségeknek a megnyilatkozása." Lindbeck könyve jó szívvel ajánlható azoknak, akiknek van „posztliberális hajlamuk", azaz akik - a könyv kulcsszavaként megjelölhető intratextualitás értelmében szívesen elolvasnák vagy megismernék a módját, hogy a „bibliai világban feloldják a mindenséget" (222. o). Béres Tamás