Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - OROSZ GABOR VIKTOR: Egy százéves klasszikus (Adolf von Harnack: A kereszténység lényege)

Egy százéves klasszikus Adolf von Harnack: A kereszténység lényege (Osiris Kiadó, Budapest, 2000.) Adolf von Harnack 1899/1900-as tanév téli szemeszterében a Berlini Egyetemen elhangzott előadásait először 1906-ban vehette kezébe magyar nyelven is az olvasó. Rácz Lajos sárospataki tanár fordítása óta eltelt idő, de még inkább a mű teológiai jelentősége tette szükségessé Harnack könyvének újbóli megjelentetését. Az új fordítást a Chr. Kaiser kiadó gondozásában 1999-ben megjelent, Trutz Rendtorff mintegy 19 oldalas bevezetőjével ellátott kiadás alapján Szathmáry Lajos készítette. Harnack könyve első megjelenése után több mint száz évvel sem veszített semmit aktualitásából. Hiszen az újkortól kezdődően a szellemtörténet egyik jellegzetes kérdésfelvetése, hogy a változó eszmék saját rendszerükben miként értelmezik a vallás szerepét. Harnack munkájában ezért olyan örök kérdésre keres feleletet, mely minden kor emberétől sajátosan vár választ. Sajátosan, mivel a szerző a változó történelmi és kulturális kontextusban keresi a változadant. Azt, ami a történelem felgyorsult sodrású folyamában mindig egyformán jelen van, ami nem a parton - a változástól elkülönítve -, hanem magában a változásban ismerhető fel, ami együtt halad velünk. Másként: a kereszténység nem külső megfigyelője a világ változásának, hanem a változás mindennapi tapasztalatához tartozik. Az evangélium örök érvényű igazságokat foglal magában, de történetileg változó formában. A könyvhöz készült bevezetés mottója a mű rövid foglalataként utal erre: „Örök érvényű tartalmak történetileg változó formában." Hiszen a szerző célkitűzését, a kereszténység lényegének bemutatását történeti szempontból kívánja megvalósítani. S ahogyan az első kiadás előszavában írja: „Ezzel együtt jár az, hogy a jelenségek lényegi és maradandó magvát akkor is fel kell ismernünk, ha durva formák rejtik, hogy meg kell tisztítanunk és érthetővé kell tennünk azt." Ez azonban történeti feladat. Mindennek - Harnack véleménye szerint - egyik döntő előfeltétele az az állítás, hogy mindaz, ami az ember és amit az ember birtokolhat, a történelemből fakad és a történelembe beágyazottan van számunkra jelen. Ez alól a vallás sem mentes. Fontos azonban meglátnunk: Harnack gyakran idézett kijelentése szerint a kereszténység nem egy a pozitív vallások közül, hanem maga „a vallás". Ennek megfelelően két fő részre osztja a szer-