Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással

ira, buktatóira és veszélyeire is. A részvételre, a felelősség vállalására úgy buzdít, hogy közben elkerüli a kritikátlan rajongást az egyik oldalon és a fásult kiábrándultságot a másik oldalon. Keresztény egyház a pluralista társadalomban A hazai vitákat figyelve megállapíthatjuk, nem igazán tudatos a magyarországi keresz­ténységben, amely a szocialista rendszer idején szinte csak saját háttérbe szorítottsá­gát és a nyugati kereszténység szabadságát látta, hogy a kilencvenes évek Európája, amelyhez csatlakozni akarunk, valójában mennyire laicizált és szekularizált is. Két vita érzékeltette ezt, amelyek mindegyike nagy vihart kavart a német társadalom­ban. Az egyik a német alkotmány preambulumáról 1993-tól folyt vita, amelynek a kér­dése az volt, kezdődhet-e egy modern világi állam alkotmánya Isten nevére való hivat­kozással („...Isten és emberek előtti felelősséggel ..."). A másik vita a körül a kérdés körül forgott, alkotmányos-e bírósági üléstermekben (1973), illetve iskolai tanterem­ben (1995) 10 keresztet kifüggeszteni. A szövetségi parlamentben elégséges többség állt Isten nevének az alkotmányban való megtartása mellé, a német alkotmánybíróság pedig - miközben az állam világnézeti semlegességét hangsúlyozta - azzal összeegyez­tethetőnek ítélte a kifüggesztett keresztet. Az alkotmánybíróság jellegzetes érve volt, hogy a kereszténységnek a német társadalmat formáló erejére hivatkozott. A német protestantizmus legfőbb vezetője, az evangélikus, református és uniált egy­házak szervezete, az EKD Tanácsa 1997 októberében kiadott nyilatkozatában, Keresztény­ség és politikai kultúra 11 , az alkotmánybíróságnak ezt az érvét ragadja meg és viszi tovább. A helyzet felmérése és leírása után megállapítja, hogy az egyház igehirdetése az emberek szívét akarja az evangélium hitére indítani, hogy az emberek lelkiismeretét és egész éle­tét Isten igéje határozza meg, Isten parancsolatait kövessék és Isten kegyelmes igényére bízzák magukat. Ez az igehirdetés mindig ellenkezést és tiltakozást is kivált az evangé­liummal szemben. Az egyháznak viszont az a küldetése, hogy a történelmi körülmé­nyek, a kulturális és politikai korszellem minden változása közepette is az evangéliumot hirdesse. A keresztény egyház bizonyságtétele nem marad visszhang nélkül, de ez a visszhang ellentmondásos. A keresztről való beszéd egyrészt a Krisztusról szóló evan­gélium megvallását teremti meg és tartja fenn, másrészt ugyanakkor mindig elutasítással és értetlenséggel is találkozik. Az evangélium hirdetése az egyház és az egyes kereszté­nyek életfolytatása által alakítja a világot, a társadalmat is, ezért jogos a kereszténység­nek az egyházon kívüli társadalmat is formáló erejéről beszélni. A nyilatkozat ezért szük­ségesnek tartja, hogy a kereszténység az igehirdetésnek az egyház falain kívüli hatásait is figyelemmel kísérje, még ha ezek a hatások nem is az egyházi élettel kapcsolatosak. Az EKD irata tudatában van annak, hogy a kereszténységnek ez a - nevezzük így - szekulá­ris befolyása a társadalomra ma sokkal kisebb, mint korábban, és hogy a tradícióval való szakítás jelei az egyházon belül is megfigyelhetők. Az egyháznak mégsem szabad enged­nie, hogy a köztudatból kiszorítsák. A kereszténység történeti és kulturális hatásaira való emlékeztetést, a jelen számára üdvös felvilágosítást a jelenkor miatt kell végezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom