Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Figyelő - REUSS ANDRÁS: Evangélikus dogmatika a 20. század végén (Nagy Gyula, Az egyház mai tanítása. I.)

alkalmassá. Nemcsak évek, hanem évtizedek kutató-oktató munkája és tapasztalata is szükséges, hogy a megszerzett ismeret mintegy beérjen, és a teológus meg tudja különböztetni a lényegest a lényegtelentől, megértse a régit, mélyére lásson az újnak, és képes legyen helyes ítéletet alkotni. Az istenadta szellemi képességeken kívül az istenadta külső körülmények teremthetik meg annak feltételeit, hogy egy dogmatikai kézikönyv megszülethessek. Az öröm és a hála azért kötelező, mert evangélikus egyházunk történetében ez most ismét megadatott. Nagy Gyula professzor, aki 1950től kezdve, egy hosszabb megszakítással, összesen 24 évig tevékenykedett, mint a rendszeres teológia tanára, a püspöki tiszt terheitől is megszabadulva ismét a tudomány felé fordulhatott és - az emberi alkotóképességnek már-már végső mezsgyéjéhez közelítve, - lezárhatta és kezünkbe adhatta dogmatikájának első kötetét. A megjelent könyvismertetések elsorolják az elmúlt kétszáz év evangélikus dogmatikáit: Masznyik Endre Pozsony, 1888; id. Prőhle Károly Győr, 1948. Pedig lehetne még szenzációsabban tálalni az eseményt! Lethenyei István (Csepreg, 1635) és ifj. Ács Mihály (Bártfa, 1709) - részben átdolgozásait, részben önálló - műveit is számolva négyszáz év alatt az ötödik dogmatika, természetesen, ha nem vesszük figyelembe a számos - sok esetben elveszett - idegen nyelvből készített fordítást, valamint a különféle szintű tankönyveket. A dogmatika egyrészt az egyház tanításának foglalata, esetünkben az evangélikusé, ugyanakkor, másrészt, megírása mindig újrafogalmazás, melyet színez a kor, amelynek ír és amelyben gondolkodik a teológus szerző. Tanulságos ebből a szempontból szemügyre venni a legújabbakat. Masznyik Endre művével kapcsolatban csak azt szokták megjegyezni, hogy a 16-17. századi ortodoxia ismertetésében merül ki. Hozzátehetjük ehhez, hogy szerzője 1857-ben született, tehát 31 évesen írt fiatalkori műről van szó. Szándéka egyfelől, hogy az evangélikus egyház közös tanát forrásai, azaz az evangélikus hitvallások alapján adja elő, és ehhez kapcsolódva, tőle megkülönböztetve, az evangélikus ortodoxia tanítását, amelyet a hitvallásokra épülő tan egyik lehetőségének tart más lehetőségek mellett. Másfelől, hogy „a magyar dogmatikai irodalom termékeinek könyvészeti gyűjteményét" állítsa össze, amelyet műve „leghiányosabb, de egyszersmind legbecsesebb részének" kíván tekinteni. Azt tartja ugyanis, hogy a magyar dogmatikai irodalom sokkal gazdagabb, mint általában gondolják, mert nem ismerik és mert sok kincs elveszett. (Meg kellene fontolni, hogy amikor Szent István intelmeitől kezdve az Aranybullán keresztül a 16. századi protestáns énekeskönyvekig a történelemnek annyi dokumentumát teszik ismét hozzáférhetővé, nem lehetne-e Lethenyei István és ifj. Ács Mihály művét is megjelentetni.) Masznyik Endre úgy ismerteti az ortodoxia teológiáját, hogy minden teológiai fogalom vagy állítás latin megfelelőjét is közli, ezért joggal tekintik ismertetésnek, amely sem önállóságról, sem meggyőző erőről nem tanúskodik. A szerző egyik teljesítményét abban vélem felfedezni, hogy a hagyományos teológia hivatalos szaknyelvét következetesen lefordította magyarra, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy néhány évvel később meginduljon a teljes végzettséget nyújtó evangélikus lelkészképzés Magyarországon. 1948-ban az akkor 73 éves id. Prőhle Károly úgy említi munkáját, mint élete fája-