Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - HUBERT GABRIELLA: A Lőcsei énekeskönyv

dig (1634-től) a kántor volt.

13 Feltételezhetjük, hogy ez az eperjesi kör szerepet játszhatott a lőcsei nyomtatott énekeskönyvek körüli munkálatokban. Az eperjesi értelmiségi kör mellett magának Szenei Molnár Albertnek (1574-1634) a szerepe sem zárható ki. O ugyanis munkakapcsolatban állt Brewerrel, akinek kérésére 1629 nyarán lefordította a Discursus de summo bono c. művet. Brewerhez eljuttathatott, ha nem is egy egész énekeskönyv-kéziratot, de legalább egy kolligátum-tervezetet. Szenei Molnár személyesen ismerte Újfalvi Imrét, akinek 1602-es énekeskönyv-előszava

14 a genfi zsoltárok lefordítására ösztönözte. Szenei Molnár volt az is, aki 1612-ben Oppenheimben a Zsoltárkönyvvel együtt egy kisebb gyülekezeti énekeskönyvet is kiadott,

15 s ezzel példát állított a kétféle gyűjtemény együttes használatára. Érvelésünket gyengítheti, hogy az 1635-ös kéziratos Eperjesi graduálbzn is több Szenei Molnár-zsoltár található, tehát az eperjesi evangélikus körben is kimutatható a genfi zsoltárok ismerete. Harmadik lehetséges szerkesztőként a Szenei Molnárral többször munkakapcsolatban álló református lelkész-költő, Pécseli Király Imre (1590k.-1641k.) valószínűsíthető. A protestáns unió létrehozásán fáradozó Pécseli Király szerkeszthetett egy, a dunántúli, dunáninneni és felvidéki protestáns éneklőknek szánt gyűjteményt. Ráadásul ifjabb korában együtt dolgozott Szenei Molnárral, sőt valószínűleg részt vett az 1612-es oppenheimi kis énekeskönyv szerkesztésében is. 1611-ben Szenei Molnár üdvözlő verset írt retorikája elé, 1614-ben pedig, mikor Szenei Molnár rövid időre komáromi lelkész volt, Pécseli Király ugyanott tanított. Pécseli Király lőcsei kapcsolatait mutatja, hogy 1635-ben ott jelent meg kátéjának 2. kiadása, amelynek alapja a Heidelbergi káté, de amelybe helyenként Luther Kis kátéjából is betoldott részeket.

16 Problémát csak az okozhat, hogy saját gyülekezeti énekei miért nem szerepelnek az 1635-ös lőcsei énekeskönyvben. Közülük háromról

17 nem zárható ki, hogy csak élete vége felé, 1635 után szerezte. Ifjúkori szerzeménye, egy reggeli dicséret

18 azonban mindenképpen hiányzik az 1635-ös lőcseiből. A lőcsei 1635-ös gyűjtemény után az énekeskönyv-történet új korszaka indul meg: a protestáns énekeskönyv-kiadásé. Bártfán, Debrecenben, Kassán, Kolozsvárott, Lőcsén és Váradon helyi jellegzetességekkel színezett, de lényegében azonos szerkezetű és törzsanyagú gyűjtemények látnak napvilágot.

19 Mindegyikben az első helyen a graduált helyettesítő himnusz-rész helyezkedik el,

20 második a gyülekezeti énekeskönyv (a végén halotti énekekkel vagy külön temetési énekeskönywel), majd pedig csatlakozik hozzá egy rövid imádság-gyűjtemény, illetve a Szenei Molnár-féle Zsoltárkönyv.

21 Ennek a Huszár Gál 1560-as gyűjteményével

22 induló, Újfalvi Imre 1602es énekeskönyvén és az 1635-ös lőcsein átvezető egységesülésnek a módosított, 1636 utáni változatát valószínűleg a váradi énekeskönyvek

23 indítják el. Lőcsén a protestáns énekeskönyv két típusa jelenik meg: 1654-ben és 1675/76ban egy igényesebb kiadás (pl. kották szerepelnek a himnusz-részben stb.),

24 míg 1673-ban, 1690-ben, 1691-ben, 1694-ben, 1696-ban és 1699-ben az énekanyagot folyamatosan bővítő sorozat lát napvilágot.

25 III. A század végén, ugyancsak Lőcsén jelenik meg az evangélikusok új énekeskönyve - a Zöngedöző Mennyei Kar -,

26 melynek története már átvezet a 18. századba.