Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve

a másik, s még sincsenek különválasztva nagyon; Amiként az idő ISTEN előtti játék, úgy volt az ember külső élete is játék a benső szent előtt, aki az ISTEN igazi képe volt. A külső szellem és test olyan volt a benső előtt, mint az Isteni kinyilatkoztatás csodája, a Tűz-Sötétség és FényVilág szerint, ISTEN nagy mindenhatóságának és mindentudásának tükre; s a bensőt kapta uralkodóul. Ahogyan ISTEN játszik önmagának a külső világ idejével, úgy kellett volna a benső Isteni Embernek a külsővel játszania ISTEN kinyilatkoztatott csodájában ebben a világban, s az Isteni Bölcsességet minden teremtményben, mindegyikben a maga mivolta szerint, föltárnia, a Földben is, a kövekben és fémekben, hisz ezekben is kettős lényeg rejtezik, az egyik a sötét TűzVilág ősállapotából, a másik a Szt. Fény-Világ ősállapotából való." 9 De ez a szellemember olyan létbe helyeztetett, amelynek ura (15,12) „ISTENDŐI csupán a fenséget ismerte meg, de nem ismerte meg a Szót a Centrumban, ki kezében tartja szórólapátját"; mert (14,32) a sajátján kívül „másféle fényt elfogadni nem akart: mert megvetette ISTEN Fiának fényét, amely az ő testén kívül világított, hiszen őbenne villámló fény volt, s mennél tovább tehette, annál inkább emelkedett, amíg csak vize egészen ki nem száradt s el nem égett, és fénye egészen kialudott; hát így esett meg a dolog." És mert (17,19-20) „azt a magot vagy masszát, amelyből Ádám csináltatott, az ördög megromlott vágyakozása némileg megfertőzte, Ádám is vágyakozott az ő anyja után, vagyis szeretett volna enni a Föld megrontott gyümölcséből, amely a maga külső megfoghatóságában gonosszá lett, a Harag Tüzében pedig keményen kézzelfoghatóvá. És mert Ádám olyan gyümölcsre vágyott, amely olyan volna, mint a megrontott Föld, a természet képzett is neki olyan fát, amely olyan, mint a megrontott Föld. Mert Ádám volt a természet szíve, azért segített neki animális (lelki) szelleme abban is, hogy létrehozza ezt áfát, amelyről annyira szeretett volna enni." Ilyen értelemben beszélhetünk tehát ma természetrombolásról; Ádámnak mint a Természet Szívének a romlásból való helyreállítás lett volna a feladata, és erre most ez a szív is romlásba fordult. Fölmerül bennünk a kérdés, valóban így történt-e minden, érdemes-e foglalkoznunk e régi képpel. Választ - talán csak ideiglenest s tán csak magamnak - az egzisztenciális morfológia fogalmának létrehívásában találtam: egy önmagában véve koherensnek és sokatmondónak tekinthető formarendszert - például a böhmeit - megkísérlek benső történetisége szerint nyomon követni és megélni (ez volna a formarendszer), s amenynyiben reám vonatkozónak, sőt egyáltalán a létezést mélyen megvilágítónak bizonyul, többféle módon (morálisan, életem gyakorlatában, hitbeli törekvéseimben stb.) hatni engedem magamra (az egzisztenciális döntések síkján valamely igazságig is eljutok). Ha meg kellene festenem a Szférát, vízfestékkel festeném meg, kék és sárga vonalakkal; a kék k'ien színe, az Égé, a sárga k'un színe, a Földé, bizonyos (bár meglehetősen bonyolult) összhangban Goethe Színtanával, amelyben a kék a - szellemi, jó értelemben vett - sötétséghez, a sárga a - szintén szellemi, jó értelemben vett - fényhez legközelebbi szín. Ha én készíteném a tanterveket, már az általános iskola első osztályaitól fogva több órát fordíttatnék az ilyen Szín-Gömbök megfestésére, többféle változatban; roppantul fontosnak tartanám ezt szellemi-lelki egyensúlyunk megteremtésének, egy ilyen egyensúly lehetősége kutatásának érdekében. A természettudományos tények és az archetipikus képek erőszakos és elsietett össze-