Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve

kapcsolásával szemben erős fenntartásaim vannak; egy napjainkban széleskörű elismertségnek örvendő nézet azonban meglepő megfelelésben van a böhmei létanalízissel. Az ember megjelenéséig, eszerint, tulajdonképpen minden rendben lett volna a Földön; a bioszféra pusztulása az ember megjelenésével veszi kezdetét, az emberi intelligencia növekedését követő, egyre gyorsuló ütemben, mind a mai katasztrófáig. A Szféra, az Eredeti Ember itt a kezdeti Föld durvaságait gyógyítgató, az őslények intenzíven luciferi világát átváltoztató folyamatokat, törvényszerűségeket, statisztikai véletleneket jelentené, megjelenéséig a finomultabb formáknak, annak a csudálatosan arányos Közép-Földnek, amelyet mi is láthattunk még gyermekkorunkban; az állatok bemutatását követő testbezuhanás, az Állat-Ember megjelenése pedig az ún. emberré válást, midőn egy állat kezdi megérteni az addigi átváltozást irányító folyamatokat, de nem a maga módján. Az Eredeti Kozmikus Intelligencia egy része, mint valami légi balesetben, lezuhan az emberi főbe, belezárul az emberi agykoponyába; a Föld Fölötti Jelenlét nárcisztikus, önző és analitikus intelligenciává torzul, és épp ez által hatékonyabb és élesebb lesz. Amely hatékonyság csak félig-meddig felel meg az isteni Szféra által már nagy mértékben temperált földi valóságnak; mint luciferi kreáció, e valóság számos elemével nem számol, nem is tud számolni velük. Baader fokozatos bűnbeesésről beszél: egyoldalúságunkból következő rossz alkalmazkodó-képességünk csak lassacskán vevődik észre. A Föld igazsága sokféleképpen van jelen, az igazsága ellen s az igazsága fenntartásáért vagy helyreállításáért vívott küzdelem is sokféleképp folyik (s vannak embercsoportok, épp a Böhme által barbároknak nevezett népek közt, akikre a böhmei bűnbeesés kevésbé vagy egyáltalán nem vonatkozik); csupán a mi korunkban, és kezdeti impulzusában épp a nyugati civilizáció által válik a bukott ember nyíltan sátánivá; midőn némely tudományos körök kertelés nélkül hirdetett célja a félig-gép ember megalkotása. 10 (14,35:) „Kérdezed: Hát a teljes ISTEN ne tudta volna az angyalok megteremtése előtt már, hogy ilyen eseményekre fog sor kerülni? Nem tudta; mert ha tudta volna ISTEN az angyalok megteremtésének ideje előtt már, örök, előre megfontolt szándéka lett volna az akkor, s nem volna benne ISTENnel szembeni ellenségeskedés: hanem ISTEN már kezdetben ördöggé teremtette volna őt." Vagyis a történések kezdetén már olyasvalami történt, ami Isten akaratától élesen eltér. Későbbi években, mintegy a félreérthetőségek elkerülése végett, a következő sorokat iktatja be ide Böhme: „Haragja szerint persze tudta ISTEN, de nem tudta a szeretet szerint, amelyről ISTENnek neveztetik." A 14,72-ben azonban (s oda később sem került magyarázó passzus) még sötétebb színekkel, még félelmetesebb erővel festi meg Böhme a kezdeti képet: „Azt mondod erre: ISTENnek ellenállást kellett volna tanúsítania vele szemben, akkor nem fajultak volna idáig a dolgok. Igen, szegény vak ember, nem egy ember vagy egy állat állt ott akkor ISTENnel szemben, hanem ISTEN volt ISTEN ellen, egy erős egy másik erős ellen: Továbbá hogyan állt volna ellen neki ISTEN? a barátságos szeretettel nem ment a dolog, Lucifer azt csak megvetette, és maga akart ISTEN lenni." Mégis, a 14,73 - nem betoldás - ismét csak gyöngíti a gondolat félelmetes fönséget, miközben teológiai értelemben talán elviselhetőbbé teszi: „Ha ISTEN a haraggal szállt volna szembe vele, aminek végül mégiscsak meg kellett történnie, akkor ISTENnek önmagát kellett lángra gyújtania a sza-