Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - BENCZÚR LÁSZLÓ: Egyháztörténet a hitoktatásban...

lemben." Mégis Sólyom Jenővel azonosítja magát, mert helyteleníti az erőltetett aktualizálást, pl. azt, hogy Ottlyk javasolja a nagy békeharcosok felsorolását. „Ez még túl mai. Újságanyag" - noha „a békéért való küzdelem döntő". - Gyapay Gábor szerint a mai tanulókat jobban érdekli a múlt a közelmúltnál és a jelennél. Vele ellentétben Gyöngyösi Vilmos szükségesnek látja, hogy a két világháború közötti egyháztörténetet, pl. a német „hitvalló egyházét", is megismerhessük. Komjáthy Miklós szerint az egyháztörténet árnyoldalait is be kell mutatni. A 19. század pl. alkalmat ad arra, hogy a „krisztustalan keresztyénségről", a „keresztyénség elsivatagosodásáról" is szóljunk. Makkai László fontosnak tartja a marxista ideológiától való elhatárolódásunkat. „A polémia viszont ne legyen kellemetlen, de a teológiai álláspontokat világosan le kell szögezni." Hangoztatja továbbá, hogy a keresztyénség szervező erőként is hatott a társadalomra. Összetartó erő a népek barátsága számára, - de azt is megemlítené, hogy Szkárosi és Ozorai prédikációiban megszólalt a feudalizmus kritikája. Tanulóink a világi oktatásban találkoznak az ilyen kifejezésekkel: rabszolgaság, feudalizmus, polgárság. A kifejezések használatától nem kell félnünk. Wiczián Dezső szerint a keresztyénség nem küzdött a Római Birodalom korában a rabszolgaság felszámolásáért. Makkai ellenveti: „mégis csak más szabadság az, ami a római jogban van, mint az a szellemiség, amit a keresztyénség hozott." Vele egyetértőn Dezséry így fogalmazza meg a feladatot: „Be lehetne mutatni, hogy a keresztyénség miként találja fel magát az új helyzetekben, és miként munkálja az új helyzeteket." Mályusz Elemér figyelemfelkeltőn számolt be az Országos Levéltárunk helyzetéről, a feldolgozásra váró anyagról, célkitűzéséről és arról, hogy levéltárunk sok olyan anyagot rejt, ami hitoktatási szempontból is figyelemre méltó. Hitler uralomra jutása idején, amikor a nemzetiszocialista eszmék nemcsak a német nép széles tömegét bódították el, hanem a magasan képzett értelmiség jelentős részét is, Karl Barth azt tanácsolta a teológusoknak, hogy folytassák nyugodtan munkájukat úgy, mintha nem történt volna semmi. Folytassák azzal az áhítattal, ahogyan a marialachi apátságban a szerzetesek továbbra is megtartják szokásos hóráikat. Az egyháztörténeti konferencia résztvevőit szándéktalanul is valami hasonló, a neves professzor által javasolt magatartás határozta meg. Azon igyekeztek, hogy az ütköző vélemények ellenére - se negatíve, se pozitíve ne bűvöltessenek el a „fordulat éve" vagyis 1948 után bekövetkezett, kikerülhetetlen politikai és társadalmi változásoktól. Végezze az egyház tanítói szolgálatát, noha sok minden megváltozott. A konkrét feladatot, vagyis az egyháztörténeti hittankönyv kivitelezésének módját sok tényező határozta meg. Többféle javaslat hangzott el. Módszer tekintetében csak kompromisszumos megoldásra kerülhetett sor. Fél évszázad múltán visszaemlékezve az egykori vitákra Reményik Ahogy lehet című versének néhány sora elevenedik meg: „Dagadnak benned árvizes erők, / Zúdulna niagarás zuhatag: / Elégedj meg, ha megtöltesz belőle / Kristálytiszta vízzel egy poharat."