Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló
szavakkal zárta: „Egyház és kommunizmus között nincs tehát ellentét. Ha a kommunizmus az emberiség szabadságáért és egyenlőségéért küzdő eszméket tűz maga elé, az egyháznak sietnie kell, hogy megragadja a felé nyújtott segítő kezet..." 23 Fuchs fenti véleménye a kommunisták tökéletes félreismeréséről tanúskodott és kevés visszhangra talált az evangélikus egyházban. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a kommunista párt szép szólamokat hangoztató propagandája gyakran éles ellentétben állt a valósággal. Amíg az MKP vezetői Budapesten a vallásszabadság biztosításáról és az egyházak támogatásáról szónokoltak, addig számos vidéki település kommunistái már nyílt harcot hirdettek „a nép ópiuma" ellen. Ez derül ki abból a jelentésből is, amit Tátrai Károly, csorvási evangélikus lelkész 1945 áprilisában küldött egyházi felsőbbségének. Jelentésében Tátrai leírta, hogy a falu kommunista vezetésű földosztó bizottsága - a földosztásról szóló törvény ellentmondásait kihasználva nem adott földet az arra jogosan igényt tartó evangélikus egyházközségnek. Sőt, inkább el akarta venni a gyülekezet meglevő földtulajdonát! A községben egyébként aggasztó volt a helyzet, mert a kommunista párt kezében levő helyi szervek nem engedelmeskedtek felettes hatóságaik utasításainak. A csorvási kommunisták a helység egyházi közösségeinek meggyengítésére törekedtek és fenyegető híreket terjesztettek arról, hogy a felekezeti iskolákat hamarosan bezárják, az egyházi járulékot önkéntessé teszik, az egyházak államsegélyét pedig megszüntetik. 24 Hasonló állapotok uralkodtak a környék többi településén is. A földosztás kapcsán az evangélikus gyülekezetek kárára elkövetett visszaélésekről egymás után érkeztek a panaszok az egyház országos vezetőségéhez. Ennek következtében báró Radvánszky Albert - az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője - először írásban, majd személyes találkozón szóban kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy intézkedjen az evangélikus felekezetet törvényesen megillető javadalmi földek védelmében. Gróf Teleki Géza erre ígértet tett. Az egyetemes egyházi felügyelő és a miniszter 1945. május 18-i megbeszélésén Radvánszky tiltakozott az evangélikus egyházi tisztségviselőket érő súlyos zaklatások miatt, melyek különösen Békés megyében és a Monori járásban történtek nagy számban. A kultuszminiszter ezen a téren szintén kilátásba helyezte segítségét. 26 A Radvánszky Albert által említett inzultusok közül a legkomolyabbak azok voltak, amelyek során lelkészeket tartóztattak le, esetleg internáltak. 1945 júniusában csupán a Bányai Evangélikus Egyházkerület lelkészi karából tizenegyen voltak a politikai rendőrség fogságában, vagy internáló táborban. Az egyházkerület két lelkipásztorát ugyanekkor hadifogolytáborban tartották fogva. 27 A további három evangélikus egyházkerület egyházi személyiségei közül többen ugyancsak erre a sorsra jutottak. 1945. augusztus végén a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alatt levő fogolytáborokban hét evangélikus lelkész raboskodott. 28 Ezzel egyidejűleg más lelkipásztorokat a magyar hatóságok fosztottak meg szabadságuktól. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy néhány esetben ezek az intézkedések megalapozottak voltak. Azonban az őrizetbe vettek vagy internáltak között sok olyan evangélikus egyházi személyt találunk, akit rosszakaróinak rágalmai, illetve az egyházakkal szemben álló politikai erők alaptalan vádjai juttattak elkeserítő helyzetbe.
