Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló

1 1 '* Az ilyen igazságtalan eljárások sorából kiemelkedett Turóczy Zoltánnak, a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspökének ügye. Turóczyt 1945 májusában letartóztatta a politikai rendőrség, s június 25-én, Nyíregyházán a népbíróság háborús bűntett vádjával tízévi fegyházbüntetésre, állásvesztésre és ugyanilyen időtartamú közéleti jogfosztásra ítélte.

29 A népbíróság érvelése szerint Turóczy püspöki körleveleiben és egyházkerületi jelentéseiben, valamint különböző egyházi és társadalmi egyesületekben tartott előadásai alkalmával - tizenkét esetben - olyan kijelentéseket tett, amelyekkel a közvéleményt jelentős mértékben befolyásolta a Szovjetunió elleni háború erőteljesebb folytatására. Ennek alapján az ítélkezők úgy látták, hogy a püspök magatartása kimerítette a háborús bűncselekmény fogalmát. Ezzel szemben Turóczy védekezésében rámutatott, hogy az ügyész az általa elmondott vagy leírt majdnem 1250 megnyilatkozásából mindössze tizenkettőt kifogásolt. Ezek is olyanok voltak, amelyek kevés hallgató előtt hangzottak el, az újságok pedig torzítva számoltak be róluk. Hangsúlyozta továbbá, hogy sérelmezett állásfoglalásai sohasem politikai indíttatásból fakadtak, hanem az evangélikus egyház jövője miatti aggodalmából.

30 A tiszakerületi püspök szavai helytállóak voltak. Turóczy semmivel sem hangoztatta többször a Szovjetunió és a kommunizmus ellen vívott harc fontosságát, mint a közélet bármely szereplője a korabeli Magyarországon. Az a tény, hogy néhány ilyen - a korszakban már közhelyszámba menő - mondatra hivatkozva ennyire súlyos büntetést róttak ki rá, mutatja az ügyében döntést hozó népbíróság elfogultságát és az egész eljárás koncepciós jellegét. Felvetődik a kérdés: mely politikai erőknek állhatott érdekében hazánkban 1945 nyarán, hogy egy népszerű és nagy tekintélyű egyházi vezetőt demonstratív módon perbe fogjanak és börtönbe zárjanak? Nyilván azoknak, amelyek a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelmük során szembe találták magukat a keresztyén egyházakkal. Ezen erők közül pedig 1945-ben csak a politikai rendőrséget maguknak kisajátító kommunisták voltak abban a helyzetben, hogy egy magas egyházi méltóságot viselő személyt letartóztathassanak, és bíróság elé állíttathassanak! Azt a feltételezésünket, hogy a Turóczy-per kivitelezésének irányítóit a kommunisták között kell keresnünk, megerősíti Rákosi Mátyás egy elejtett mondata. Rákosi visszaemlékezéseinek egyik részében arról ír - egyébként alaptalanul -, hogy szerinte Magyarországon az egyházak közül az evangélikus kompromittálta leginkább magát a nácizmussal kapcsolatban. E fejtegetése közben teszi az alábbi megjegyzést: „Emlékszem rá, hogy hányszor követelték nálam, hogy a nyíregyházi lutheránus püspököt, aki különösen lelkes híve volt Hitlernek és nagy aktivitást fejtett ki, tartóztassák le.

31 Hogy kik követelték az MKP főtitkárától a „nyíregyházi lutheránus püspök", vagyis Turóczy letartóztatását, azt nem említi meg Rákosi. Am világos, hogy az ezzel a követeléssel adódó lehetőséget ő és a pártja egyaránt felismerte, s nem akarta elszalasztani. Népbíróság elé állíttatták tehát a tiszai egyházkerület püspökét - vagy legalább döntő szerepet játszottak ebben -, hogy a rá kiszabott igazságtalan ítélettel megfélemlítsék a magyarországi keresztény egyházak vezetőit. így a Turóczy-per egyike lett a második világháborút követő években a hazai egyházi személyiségek ellen lefolytatott első koncepciós pereknek. Turóczy nyolc hónapot töltött börtönben, annak ellenére, hogy az ügyében hozott ítélet nem emelkedett jogerőre. 1945. november 27-én az evangélikus egyházi veze-