Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló

tani az egyházi jogállás megváltoztatása nélkül. Pedig többek között pontosan e jogviszony fenntartására tettek ígéretet az 1945-ös választási programjukban! Ehhez még hozzá kell számítanunk, hogy Rákosiék egyáltalán nem akartak megállni az egyházak és a magyar állam viszonyában valóban szükséges demokratikus változtatások megtételénél. Céljuk az volt, hogy az egyházi életet teljesen alávessék a kiépítendő pártállami rendszer akaratának. Ezt már a koalíciós időszak első évében elhatározták, de mélyen hallgattak róla, látván, hogy ennek nyílt hangoztatása ellenérzést váltana ki a társadalom döntő többségéből. Ugyanakkor a kommunista propaganda hazug módon mindent elkövetett a vallásos emberek gyanakvásának eloszlatására. Az MKP központi napilapjában, a Szabad Népben 1945 folyamán nem csak a párttal szemben felhozott vallás- és egyházellenesség vádját igyekeztek cáfolni, hanem arról próbálták meggyőzni a hívő tömegeket, hogy együtt kell működniük a kommunistákkal: „A Magyar Kommunista Párt, a munkáspártok a rend pártjai a gazdasági és politikai reakciós (sic! nyilván reakció G. Zs.) zűrzavart és csődöt előidéző mesterkedéseivel szemben; a hívőknek a rend pártjait kell támogatniuk. A Magyar Kommunista Párt a törvényes rend, a magyar demokrácia megszilárdításának, konszolidációjának pártja, lehet-e hívő, aki nem a demokratikus rend megszilárdításán keresztül akarja biztosítani a termelő munka nyugalmát és biztonságát, a személyes szabadságot?"

20 - írta a lap 1945 őszén. A lakosság vallásos részének megnyerésére a kommunisták többször szerepeltettek rendezvényeiken olyan egyházi személyeket, akik - jóhiszeműségből vagy más okok miatt - hajlandóak voltak támogatni az MKP politikáját. Ez történt 1945 szeptemberének elején is, amikor a kommunista párt újpesti szervezete nagygyűlést rendezett az értelmiség számára. A rendezvényen megjelent dr. Rajki Márton, az újpesti katolikus egyházközség világi elnöke és Mándy Lajos, református lelkész. Ők kifejtették azon véleményüket, hogy a kommunisták céljai összeegyeztethetőek az evangélium szellemével, mert a demokráciát, a szabadságot és az emberi egyenlőséget akarják megvalósítani.

21 Előfordult, hogy a Szabad Nép olyan levelekről számolt be, amelyeket hívők, vagy éppenséggel lelkészek küldtek az újsághoz, s bennük rokonszenvüket fejezték ki a kommunista párt iránt. 1945. október 25-én például Fuchs János, egyházaskozári evangélikus lelkész Kommunizmus és egyház című írásából közölt szemelvényeket a napilap. Ha a szerkesztők torzításmentesen vették át Fuchs sorait, akkor levele felért egy választási kortesbeszéddel, mert többek között ezt tartalmazta: „A reakciós propaganda hazugságairól, amely (sic!) a kommunizmust ijesztő, egyházfaló szörnyként állította be, már lehullott a lepel. Sem a felszabadító Vörös Hadsereg, sem a Kommunista Párt nem üldözi az egyházat, nem bántja a papokat és nem dönti le az oltárokat. ... A kommunista vezérférfiak kijelentése, hogy pártjuk a vallásszabadságért száll síkra, tiszteletbentartja (sic!) mindenki vallásos hitét, és a haza felvirágoztatásáért együtt akar haladni a magyar nép hívő tömegeivel, elég garancia kell legyen az egyházaknak arra, hogy e megnyilatkozás mögött álló férfiak meg is fogják tartani a szavukat..."

22 A lelkész úgy látta, hogy az MKP senkit sem terrorizál, s csak ennek a pártnak a vezetésével képzelhető el az ország gyors újjáépítése. Levelét a következő